Sorozatunkban a fotós szakma jeles képviselőit kérjük fel, hogy osszanak meg velünk három inspiráló élményt az elmúlt időszakból. Ezek lehetnek fotók, kiállítások, könyvek, vagy bármi egyéb, ami mély benyomást tett rájuk. Gellér Judit fotókurátor, oktató és szakíró a következőket emelte ki:
Természet közeli embernek tartom magam, mindig is szerettem szabadon a szabadban lenni, megfigyelni a természeti jelenségeket, megőrizni az értékeket, szorosabban véve pedig a növények világa érdekel. Amennyire tudok, igyekszem klímatudatosan élni és erre mások figyelmét is felhívni, kis- és nagyléptékben egyaránt megoldásokat keresni a visszafordíthatatlannak tűnő folyamatokra. Az utóbbi években ebben az összefüggésben kezdtek el foglalkoztatni a természet és művészet kapcsolatában felmerülő anomáliák.
Cj: A Radical Garden
Milyen szerepet vállalhatnak a klímaváltozás elleni tevékenységekben a művészet világában dolgozók, pontosabban épp az a művészeti ipar, amely jelentős részben a kapitalista termelési rendszerre épül, és amelynek szerves részét képezik a versenypiaci mechanizmusok? Létrehozhatók-e valóban klímatudatos művek? Amellett, hogy régóta olvasom szívesen Szikra Renáta gerillakertészkedés és művészet kapcsolatáról szóló izgalmas cikkeit, idén egy francia könyvesboltban bukkantam rá a Black Lodge Press risó zine-jeire. A Radical Garden című szám egyszerre funkcionál fotókat és grafikákat hordozó poszterekként valamint ismeretterjesztő kiadványként, bemutatja a legkorábbi anarcho-kommunista gerillakertészeket, a zapatista mozgalmat és jó néhány hasonló elvet valló kortárs példát. Ez a zine rendkívül inspiráló számomra, mert amellett, hogy jól néz ki, hasznos és releváns információkat is találtam benne.
Kép: Nyíri Julianna
Yann Mingard: Indociles
Egy másik kérdés, ami a tudáskörforgás kapcsán foglalkoztat, hogy számos művészeti kutatáson alapuló projekt szakvéleményekre épít, de eredményeik vajon képesek-e – viszonozva a megszerzett tudást – új szempontokat adni a szakterületek képviselői számára? Az idei bécsi FOTO WIEN – amely a Klima Biennale Wiennek is együttműködő partnere – több kiállítását, így a központi tárlatot is a növények szerepének megismerésére és kiemelésére koncentrálta. Számomra leginkább az egyik szatellit kiállítás, Yann Mingard Indociles című kültéri installációja volt figyelemre méltó. A tájépítész szakmáját maga mögött hagyó svájci művész érdekes aspektust mutat be az invazív növényfajokkal kapcsolatban. Ezek a növények ugyan a biodiverzitás rovására válnak uralkodóvá egyes területeken, mégis egyedülállóak abban, hogy a nehézfémekkel szennyezett talajokban is jól érzik magukat, és képesek felvenni, valamint feldolgozni az ipari területeken kibocsátott, illetve a szennyező emberi tevékenységek során keletkezett nagy mennyiségű arzént, báriumot, krómot és kadmiumot. A herbárium arra a furcsa kettősségre mutat rá, hogy ugyanazokból a fémekből, amelyekből fegyvereket, elektronikus eszközöket vagy szervereket gyártunk, ezek a növények – paradox módon – az élethez szükséges oxigént szintetizálják.
Kép: Gellér Judit
Augustin Rebetez: LIQUID PANIC
A harmadik impulzus és kérdés pedig ellenébe megy mindannak a fegyelmezett, tudományos és felelősségteljes hozzáállásnak, amiről eddig szó volt: hogyan élvezzük mégis a világvégét? Az Arles-i fotófesztiválon láttam Augustin Rebetez egyik videómunkáját, amin egyfelől rettenetesen röhögtem, másfelől borzasztóan sajnálom, hogy nem vehettem részt a készítésében. Íme:
Kép: Gellér Judit
Források, további olvasmányok:
Szikra Renáta: Radikális kertészek — anarchista kertek. Balkon 7-8. sz. (2010.)
Black Lodge Press: A Radical Garden
Gellér Judit
Pingback: Impulzus – Inspirációk – Gellér Judit