Egy fotográfus vagy egy fénykép, aki vagy ami minden másnál többet jelent. Mindenkinek van egy ilyen. Egy fotográfus, akinek a kiállításáért több száz kilométert utazunk, akinek az albumáért egy kisebb vagyont kiadunk, akinek a képeihez mindig visszatérünk. Vagy egy fénykép, amely magába sűríti mindazt, ami számunkra fontos; amelyen ott a barthes-i punctum; amely mindig mutat valami újat, miközben soha nem tudjuk véglegesen megfejteni. Erről kérdezünk olyan, ismert embereket, akik szakmájuk szerint nem fényképekkel foglalkoznak, de valamilyen formában az ő életükben is fontos szerepet játszik, játszhat a vizualitás.

Török András helytörténész, filantrópia tanácsadó, aki a Fortepan: Ez a divat! című kiállítást nyitotta meg a Capa Központban, Benkő Imre Párizsi udvar című fényképét választotta.

Ez a kép 1988-ban készült, rögzített valamit a szabadság hamarosan bekövetkező eljöveteléből. Akkoriban egyik napról a másikra minden szabad lett, ami nem volt tilos – ettől lassanként a feje tetejére állt a világ. Az akkor napi élményből a jó képek nagy szövetségese, az idő, emblematikus fotót faragott. Most éppen zárva van ugyanez a tér, hamarosan elkészül a luxusszálloda, akkor félig nyílt közterület lesz itt.

Vajon a táncossal mi lett? Testnevelő tanár egy dunántúli gimnáziumban? Villanyszerelő Dániában? Hiphop klubja van Angyalföldön? Kicsit kitágítva a klasszikus zene értelmét magyarázó mondást, alkalmasint a fotográfia is a lélek röptetésére való.

Török András
helytörténész, filantrópia tanácsadó

Nézd meg a Rögzítés rovat többi részét is!