Mi történt a fotográfiában 2018-ban? – Virágvölgyi István képszerkesztő

Virágvölgyi István képszerkesztő, a Capa-nagydíj titkára szerint az alábbi események és kiállítások voltak a legfontosabbak a tavalyi évben itthon és külföldön.

Legnagyobb újdonságok, meglepetések, díjak és eredmények

Az asztalnál Urbán Tamás fotóriporter a képriport készítésekor. Márianosztrai Fegyház és Börtön, 1987 © Urbán Tamás/Fortepan

Urbán Tamás kiemelkedő munkásságát a Capa Központ által – és a MÚOSZ partnerségével – alapított, most először kiosztott Fotóriporteri Életműdíjjal ismerték el jól megérdemelten. Bartha Máté vehette át a harmadik Capa-nagydíjat Kontakt című munkájáért, amelyben gyerekek katonai táboroztatását járja körül. A Hemző-díjat pedig Bielik Istvánnak, a 24.hu tehetséges fotóriporterének ítélte a zsűri. Korniss Péter Kossuth-díjas fotográfust másodszor is Prima Primissima-díjjal jutalmazták.

Nádas Péter 1958-ban készült önarcképe volt a százezredik fénykép a töretlenül előre zakatoló és jogosan egyre népszerűbb Fortepan online fotógyűjteményben (amely a nyáron régi-új képpárokat készítő ForteGo Appját is útnak indította).

A Fortepan oldalán százezredikként megjelent felvétel. Az ifjú Nádas Péter, a későbbi író önarcképe, 1958 © Nádas Péter/Fortepan

Szalai Dániel Novogen című sorozata számos sikert hozott a MOME hallgatója számára: megnyerte a Budapest Porfolio Review-t, így kiállíthatott a Capa Központ standján az Art Market Budapest képzőművészeti vásáron. Emellett a hollandiai Breda Fotófesztiválon, a Parallel Platform nemzetközi fotós együttműködés keretében Zágrábban és a most debütáló Carte Blanche pályázat egyik nyerteseként Párizsban is bemutatkozott.

Szalai Dániel: A 3928-as tyúk (A Novogen projektből) © Szalai Dániel

A New East Photo Prize finalistái között három magyar alkotó is szerepelt – Bánhegyesy Antal, Trembeczki Péter és Zellei Boglárka Éva –, akik így a londoni Calvert 22 Galériában mutathatták be munkáikat.

Bánhegyesy Antal: Románia, 2018 © Bánhegyesy Antal

Úgy tűnik, véget ért a 2011 óta húzódó, már-már komikussá váló, az Alkotmánybíróság és a Kúria közt tartó jogi huzavona és a jövőben – szerencsére – nem kell kikockázni a tüntetésen dolgozó rendőrök arcát a sajtófotókon.

Jó volt látni, hogy a nemzetközi szakma milyen egységesen állt ki egy kormánykritikus nyilatkozata miatt bebörtönzött Shahidul Alam bangladesi fotóriporter mellett, akit végül száz nap után szabadon is bocsátottak.

2018 legnagyobb veszteségei

A hazai szakma Friedmann Endrétől, az MTI mindig jó kedélyű és kiváló fotóriporterétől, valamint Kecskeméti Zoltántól, a Bors fotósától kellett elbúcsúzzon tavaly. Kilencvenöt éves korában halt meg a nálunk leginkább az ‘56-os budapesti fotóiról ismert osztrák Magnum fotográfus, Erich Lessing. Szintén a világhírű Magnum fotóügynökség tagja volt a hetvennégy éves korában elhunyt iráni származású Abbas.

Abbas: Egy nő homokviharban, egy sétáló fa, San Augustin de Oapan, Mexikó, 1985 © Abbas/Magnum Photos

Ara Gülerrel, akit csak „Isztambul Szeme”-ként emlegetnek, tavaly lehetett utoljára a háza földszintjén működő kávézóban összefutni. David Goldblatt, David Douglas Duncan és Frank Selby halála is komoly veszteség a nemzetközi fotós közösségnek.

A sajtófotós szakmai műhelyek száma sajnos még tovább csökkent, tavaly megszűnt a Magyar Nemzet, a Heti Válasz és a Zoom, jó színvonalú fotórovataikkal együtt.

A #metoo mozgalomból a fotós szakma sem maradhatott ki: Terry Richardson divatfotóssal indult a sorozat még 2017-ben, aztán Patrick Witty, a National Geographic képszerkesztője távozott váratlanul és nagy csendben posztjáról, később pedig a cseh Antonín Kratochvíl, a VII alapító tagja volt kénytelen elhagyni ügynökségét.

Az év fontos fényképei

Habár év elején számos rangos fotópályázat felpörög, amely különböző szempontok alapján keresi az év legjobb felvételeit, én is megemlítenék néhány számomra fontos fotót a 2018-as évből.

Az egyik nagy karriert befutott fényképet John Moore, a Getty Images fotósa készítette egy hondurasi anyaról és gyerekéről, akiket éppen őrizetbe vesz egy amerikai határőr. A fotónak még saját Wikipedia-oldal készült és inspirációul szolgálat egy TIME címlap illusztrációhoz is.

Bár sok vitát váltott ki, de az biztosan állítható, hogy Mustafa Hassona, a török Anadolu hírügynökség számára készített, egy parittyázó palesztin tüntetőt ábrázoló fotója rendkívül erős pillanatot örökít meg.

Nagyon beleégett a memóriámba Lynn Johnsonnak a National Geographic számára készített döbbenetes fotója, amelyen egy arcátültetés közben dokumentálják a donorról már eltávolított arcot a műtőben.

Régóta egészen elképesztően kiemelkedő fotóanyagokkal jelentkezik a New Yorker, amelyre így mindig érdemes odafigyelni. Tavaly számomra egyértelműen Frances F. Denny (ClampArt) boszorkányokat bemutató fotósorozata vitte a pálmát.

Két olyan fotó is óriási érdeklődésre tartott számot 2018-ban, amelynek egyikét sem ember készítette. Az egyik Dzsamál Hasogdzsi szaúdi újságírót ábrázolja, amint belép országa isztambuli konzulátusára, ahol később meggyilkolták. A másik, lényegesen örömtelibb témájú fotón pedig az űrbe kilőtt Teslát vezető bábu látszik a háttérben Földünkkel.

Elon Musk Tesla Roadstere a Földdel a háttérben © SpaceX/wikimedia.org

Fontos hazai fotókiállítások

Barakonyi Szabolcs: Tébánya (részlet a sorozatból, 2006–2007) © Barakonyi Szabolcs

Két fontos tárlat még 2017-ben nyílt, de 2018 elején is látogatható volt: Oltai Kata kurátor jegyzi a Golden Boundaries című kamaszkorral foglalkozó, izgalmas nemzetközi csoportos kiállítást a Capa Központban. Jerger Krisztina és Baki Péter kurátorok rendeztek Korniss Péter elképesztő ívet leíró életművét felvonultató kiállítást a Magyar Nemzeti Galériában.

Dana Lixenberg holland fotográfus több, mint két évtizeden át készült Imperial Courts című kiváló sorozatát a Mai Manó Házban lehetett látni és az alkotó izgalmas előadást is tartott munkájáról.

Három nagyágyú képei is Magyarországra látogattak: Garry Winogrand legendás Women Are Beautiful sorozatát a Capa Központ, a New York-i éjszaka jeleneteit felvillantó Weegee-fotókat a Mai Manó Ház, Man Ray fotóit pedig a debreceni Modem mutatta be.

Garry Winogrand: New York, 1968 © Garry Winogrand

Érdemes volt még megnézni Rafael Y. Herman fotóit a Ludwig Múzeumban, a Fototaxis című kiállítást a veszprémi Csikász Galériában, a Balatoni nyár című tárlatot a Petőfi Irodalmi Múzeumban és Ujvári Sándor képeit, amelyeket a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumban mutatott be.

A 36. Magyar Sajtófotó Kiállításhoz kapcsolódóan írta ki a Capa Központ és a Margó Irodalmi Fesztivál a Képalá című, igazán jól sikerült pályázatát, amelynek eredményét egy igazán színvonalas irodalmi est keretében mutatták be.

Kiemelkedő külföldi fotókiállítások

A Marina Paulenka művészeti vezetésével tizenöt éve futó zágrábi Organ Vida Nemzetközi Fotófesztivál idei témájára – Engaged, Active, Aware – Women’s Perspectives Now – a legizgalmasabb választ a csoportos tárlat egyik kiállítója, Laia Abril adta A History of Misogyny című sorozatával. Abril munkája Dewi Lewis kiadásában elnyerte a Paris Photo/Aperture Alapítvány Év Fotókönyve díját.

A rangos Rencontres d’Arles nemzetközi fotófesztivál idén is kiváló kiállításokkal rukkolt elő, így például Clotilde Blanc-Burri és a fesztiváligazgató, Sam Stourdzé minitárlatával, amely a nemrégiben elhunyt René Burri fotográfus a piramosokhoz és így a háromszögformához való örök vonzódását dolgozta fel. Robert F. Kennedy szenátor halálának ötvenedik évfordulója alkalmából egy izgalmas tárlaton érdemes volt megnézni Paul Fusco jól ismert, fantasztikus képeit a koporsót szállító vonatot váró emberekről, hihetetlen minőségű, eredeti kópiákon.

Paul Fusco/Magnum Photos, Untitled, from the series RFK Funeral Train, 1968 © Courtesy of the Danziger Gallery

De legjobban mégis a hivatalos fesztiválprogramon kívül rendezett, Antoine de Galbert személyes gyűjteményéből válogató 100 Portraits című tárlat varázsolt el.

Mindenképp említést érdemel még a Krzysztof Candrowicz művészeti vezetése alatt futó Hamburgi Fotótriennálé, amelynek programjából is a [CONTROL] on politics, money and power című, a Hamburger Kunsthalléban megrendezett tárlat volt a legizgalmasabb. A Petra Roettig és Stephanie Bunk által kurált kiállításon láttam először Richard Mosse hőkamerával készült videóinstallációját, amely a művet övező vita ellenére teljesen magával ragadott.

Ladocsi András kiváló képei az amszterdami Unseen vásáron mutatkoztak be a Supermarket Gallery standján. Fontos még megemlíteni, hogy szokatlanul sok, öt galéria (Vintage, ACB, Art+Text, Inda és Trapéz) is képviseltette magát – a Külügyminisztérium támogatásával – a világ legnagyobb fotóművészeti vásárán, a Paris Photón.

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük