A KÉP-ÉLMÉNY kiállításhoz kapcsolódva a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ az Artmagazin szakmai partnerségével szakírói pályázatot hirdetett A fotográfia mint a gondoskodás eszköze címmel. A pályázat nyerteseinek szövegeiből mutatunk egy-egy részletet.
1. helyezett: Salamon Júlia: Téttel. A kiállítás mint gyakorlóterep: megtapasztalni, milyen végigcsinálni valamit
Vajon magától értetődő, hogy tudjuk, milyen egy folyamatot az elejétől a késznek vélt állapotig végigvinni, tevékenyen részt venni benne, majd levonni a tanulságokat, esetleg később ezeket a frissen szerzett ismereteket más természetű programoknál még kamatoztatni is – legyen szó a bevásárlólista összeállításáról, egy művészeti koncepció megvalósításáról vagy akár az életünk további fejezeteinek vizionálásáról? Zavarba ejtő, hogy amennyire nehéz dolgaink koncentrált szervezésének mikéntje, annyira ritkán találkozunk ezzel, az erősen gyakorlati természetű tudással az oktatás hivatalos keretei között. Talán ez a terület az, amely, ha kimondatlanul is, a családi szocializáció terepére van rendelve. Így nem meglepő, hogy az olyan, klasszikusan polgári, kapitalista társadalomban értékesnek vélt készségek – mint a kitartás, a hosszú távú tervezés, az előrelátás, a stratégiai mérlegelés – belsővé tételében is hátránnyal indulnak azok, akik előtt gyerek- és kamaszkorukban nem állnak közvetlen példaként jó gyakorlatok, vagyis kevésbé biztos, támogató családi háttérből jönnek, vagy akár szülők nélkül, gyermekotthonban nevelkednek. Ebből a logikából fakadóan meghatározó alapélménnyé, szélsőséges esetben akár sorsfordító felismeréssé válhat egy olyan közösségi kezdeményezésben való részvétel, amely a közös témafelvetéstől a munkafázisok döntésein keresztül vezet valamely, mások számára is nyitott, megismerhető eredményig, jelen esetben egy kiállításig.
A teljes szöveget itt olvashatjátok.
2. helyezett: Kollár Dalma Eszter: Társadalmilag elkötelezett élmény
A 2018-ban Hossala Tamás kezdeményezésére létrejött workshop-sorozat egy együttműködésen alapuló projekt, amelyben a Bolyai Gyermekotthoni Központ lakói (tehát nem művészeti területről érkező szereplők) fotográfusokkal és fotóművészekkel (művészetközeli résztvevőkkel) együttműködve hoztak létre produktumokat. Azonban a fent idézett szócikket tovább olvasva azt is láthatjuk, hogy a KÉP-ÉLMÉNY mégsem teljesen felel meg ezen kategória minden kritériumának, amennyiben „a kooperáció esetében az együttműködés eszméjéből kiindulóan a tagok kölcsönös haszonélvezetéről beszélhetünk; ezzel szemben a részvételnél, a szereplők olyan feltételek alapján működnek együtt, amelynek szabályait a művész vagy akár más állítja fel, de amelynek folyamatát és eredményét a résztvevők maguk is befolyásol(hat)ják”. A KÉP-ÉLMÉNY során az egyes workshopoknak konkretizált végcéljuk volt, az egyes alprojektek fizikai végeredményei a kezdetektől meg voltak szabva, ebben az értelemben tehát jobban hasonlítanak a részvételen alapuló művészeti projektekre. A kiállítás tájékoztató anyagaiban többször is felmerülő társadalmilag elkötelezett művészet fogalma azonban mégis helytálló lehet, hiszen „a kifejezés alatt elsősorban olyan hozzáállásokat értünk, amelyek érzékenyen reagálnak a mindennapi valóságot szervező kényszerek, hatalmi viszonyok, ideológiák működésére, és számolnak a művészet (ökológiai, társadalmi, gazdasági, kulturális) környezetre gyakorolt hatásával”. Ha a KÉP-ÉLMÉNY többféle műfaji meghatározás közös halmazában helyezkedik is el, kiemelendő, hogy határozott célja volt – a társadalmilag elkötelezett művekre nem mindig jellemzően –, hogy az elkészült alkotásoknak ne csak morális értéke, de művészi színvonala is előtérbe kerüljön a bemutatás során, s hogy így az elkészült fotográfiák akár a művészetkritika tárgyát is képezhessék.
A teljes szöveget itt olvashatjátok.
3. helyezett: Hofgárt Károly: A fotográfia mint a gondoskodás segítő eszköze. Hossala missziója
A KÉP-ÉLMÉNY című művészetterápiás és élménypedagógiai projektben Hossala ismét érzékeny témára tapintott rá, de nem a hátrányos helyzetű csoport meglévő problémáinak bemutatására helyezte a hangsúlyt, hanem az értékek vizsgálata és a közös alkotás került előtérbe az alkotófolyamat során. Attitűdje igazodik az emberi jogi fotográfia új megmutatási módjához is, amelyben nem áldozatként, szenvedőként mutatják be az alanyokat a néző számára. Nem a távolítás a cél, éppen ellenkezőleg: a közelítés és a néző bevonása, érzékenyítése. Ezáltal érhető el, hogy „a néző ne a negatív sztereotípiák megerősítését lássa, ne a jól ismert toposzok jelenlétével konfrontálódjon, ne az »innen nézve« pozíciójából szemlélődjön, hanem az alany történetére tudjon összpontosítani, amely történet túlnyúlik a képen, nem egyenlő azzal, és nem is akar az lenni.” (Pfisztner, 2012)
A teljes szöveget itt olvashatjátok.
A KÉP-ÉLMÉNY kiállítás 2019. március 18-ig látható a Capa Központban.