A Capa Központ a Budapest100 és a KÉK (Kortárs Építészeti Központ) csapatával együttműködve 2019 áprilisában épületfotó-workshopot tart. Ennek alkalmából a workshop vezetőjének, Lugosi Lugo Lászlónak az építészeti fotóiból mutatunk be egy válogatást.

Lugosi Lugo László fényképész, művészeti szakíró 1977-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, angol-magyar, továbbá filmesztétika szakon. 1975–1980 között a BBS tagja, rövidfilmeket készített Forgács Péterrel, Szemadám Györggyel és másokkal. 1978 óta kiállító fotográfus, mestere Kardos Sándor és Haris László. Írásai 1980 óta jelennek meg, elsősorban az Élet és Irodalomban, a Magyar Naplóban, a Biciklitolvajban és fényképészeti szakfolyóiratokban. 1983-tól több művészeti kiállítás társkurátora. 1985 óta hivatásos fotósként tevékenykedik, szakterülete az építészeti és műtárgyfotózás. Építészeti felvételei készültek egyebek mellett a Hotel Kempinsky, Nationale Nederlanden, VAM Design, Fővárosi Szoborpark (Budapest), a Dévényi és Tsa. építészeti iroda (Pécs), az ABLivingDesign (Stockholm) megbízásából; építészeti fotói főként az Átrium, Szép lak, Magyar Építőművészet, L’architecture d’aujourd’hui (Paris), Art and Design (London) c. szaklapban jelentek meg. Az 1980-as évek közepétől válik professzionális fotográfussá az építészeti és műtárgyfényképezés területén. Ugyanakkor megérti, mélyen átéli a fotográfia és az elmúlás kegyetlen kapcsolatát: nagyobb ciklusokat fényképez a még éppen létező, szemünk előtt elmúló Budapest addig észre sem vett jelenségeiről (gyárépületek, neonreklámok stb.). Számos beállított portréfelvételt készít kortársairól, művészekről, írókról – megbízásból, ám gyakorta kedvtelésből is. Mint minden fényképfelvételét, ezeket is a technikai pontosság, képi fegyelem, részletekben nem elvesző narrativitás jellemzi. 2002-ben megjelent könyvében feltárta Klösz György, a magyar fotótörténet alig ismert, jelentős, múlt századi személyiségének életművét. (artportal.hu)