A hónap alkotóját arra kértük, hogy szubjektív szempontból mutasson be néhány, a számára fontos vagy az utóbbi időben figyelmét felkeltő fotográfust, illetve sorozatot, akik/amik nagy hatással voltak rá.

Három olyan alkotót választottam, akik, bár különböző narratív eszközöket használnak, témaválasztásukban összeköti őket egyfajta emberközeliség, humánumra való összpontosítás, és – akár konkrét történeten keresztül – univerzális emberi-társadalmi kérdéseket igyekeznek körüljárni munkáikban.

Sara-Lena Maierhoferrel és Dear Clark, a Portrait of a Con Man című könyvével a 2014-es Winterthuri PLAT(T)FORM Portfolio Review-n találkoztam, és mély benyomást tett rám érzékenységével, illetve egy nagyon különleges téma feltárásának aprólékosságával, alaposságával. Az alkotó Christian Karl Gerhartsreiter, egy németországi születésű csaló, vagy máshonnan nézve zseniális átváltozóművész történetét, és ezen túlmenően az identitás, azonosság, különbözőség kérdéskörét kutatja.

Karl, másnéven Clark Rockefeller vagy Christopher Crow az Egyesült Államokban élve időről időre nevét és külsejét megváltoztatva bújt különböző szerepekbe. Sara-Lena az ügyet alaposan tanulmányozva, a kutatást azonban a konkrétumon túl is folytatva készítette el számos műfajt ötvöző, a dokumentum és fikció határán mozgó képanyagát, melyből nagyon igényesen összeállított könyvkiadás is készült.

Max Pinckers fiatal belga fotós, aki formanyelvi szempontból sokszor dokumentarisztikus anyagait a világ különböző pontjain készíti, egy-egy konkrét téma köré rendezve, mely azonban mindig túlmutat az adott kulturális kontextuson is. Red Ink című sorozatát a The New Yorker megbízásából Észak-Koreába utazva készítette, úgy hogy minden formai és technikai tekintetben megfelelt azon igen szigorú előírásoknak, amiket az Észak-Koreai felügyelők szabtak számára.

A sorozatból készült könyv első oldalán azonban egy régi NDK-s vicc formájában ad hozzá megoldókulcsot: két barátot elválasztanak, amikor egyikőjüket Szibériába viszik dolgozni. Megegyeznek, hogy levelezésükben, amit kékkel írnak, igaz, amit pirossal, hamis. Az első levélben a Szibériába jutott barát megírja kék tintával, hogy minden csodás, kényelmes a szállás, jó a munka, és mindent lehet kapni a boltban, csak piros tintát nem.

Az egyik legkülönlegesebb könyv, ami valaha kezembe került, Adam Broomberg és Oliver Chanarin Holy Bible, azaz Szent Biblia című igen megosztó munkája. Az alkotópáros a The Archive of Modern Conflicts nevű, háborúkat, erőszakot és konfliktusokat megörökítő képek hatalmas arhívumából kutattak, a képeket pedig egy King James-féle Biblia pontos fizikai másának oldalain, a szöveget elfedve rendezték el. Ezen kívül a szövegben piros vonallal húztak alá, emeltek ki bizonyos szavakat, mondatokat.

Ezen látszólag egyszerű és szisztematikus beavatkozások elképesztő erővel keltik életre az ódon szöveget, és teszik időtlenné a nagyon is konkrét eseményekhez tartozó képeket úgy, hogy e gesztus játékos marad, és a könyv a súlyos téma ellenére sem válik nyomasztó, demagóg objektummá. Az oldalpárok több értelmezést kínálnak, az egész mű azonban Adi Ophir filozófus tételét tükrözi, miszerint a teremtő Isten elsősorban katasztrófákon keresztül mutatkozik meg, és a Bibliában feltáruló hatalmi rendszerek a mai napig meghatározzák társadalmunk kormányzási struktúráját.