A hónap alkotóját arról kérdeztük, hogy az utóbbi időben merre járt, mivel foglalkozott, min dolgozott. Stiller Ákos a saját, hosszú távú projektjei mellett néhány, az utóbbi időben felkérésre készült anyagát is bemutatja.

Tanyavilág

Számomra az egyik legfontosabb anyagom a magyarországi tanyavilág életét bemutató sorozatom. 2011-ben egy hvg.hu számára készülő fotóriportként indult el, akkor különösen hidegek voltak a telek, és egy Nagyítás fotógalériában szerettem volna bemutatni azokat, akiket a legjobban érintenek a mínuszok – a tanyasiak életét. Annyira megérintett a környezet, hogy folyamatosan visszatértem, 2013-ban Pécsi József ösztöndíjasként, 2014-ben a magyarországi National Geographic számára folytattam a fényképezést, 2015-ben pedig a nemzetközi National Geographic publikálta a képeket. Amikor 2015-ben megnyertem a Pictures Of The Year pályázaton az első helyet a sorozatommal egy hatalmas teher is lekerült rólam. Mivel úgy éreztem, hogy a képekkel mindent elértem, amit reálisan el lehet érni, felszabadultam a nyomás alól, hogy valaki más, egy képszerkesztő vagy zsűritag elé kerülnek a képek – ezután saját magamnak fotóztam. Többé nem kellett jó képekkel hazatérnem egy nap során, megengedhettem magamnak, hogy csak abban az időjárásban fotózzak, ami engem érdekel, és csak azt, ami megfog. Számomra ez az anyag tanította meg, hogy mit gondolok a fotográfiáról, mi az én vizuális nyelvem.

Roma Biblia

Idén folytattam Roma Biblia sorozatomat – olyan vallásos roma közösségeket látogatok meg, akiknek a hitük ad erőt ahhoz, hogy kitörjenek környezetükből. Ebben a sorozatban az érdekel legjobban, hogy képes reményt találni az ember egy reménytelen környezetben, hogyan képesek szinte a saját hajuknál fogva kihúzni magukat a nehézségekből azok, akiket megismerek. Többnyire saját otthonukban, környezetükben fotózom a hívőket, megkérve őket, hogy osszanak meg velem egy-egy bibliai idézetet, amit fontosnak tartanak.

Lett ügynökakták

A saját anyagaim nyugodt légkörével néha teljes ellentétben áll az a rohanó munkatempó, ami a felkérésre készülő riportok többségét jellemzi. Gyorsaságában ezek közül is kiemelkedett a januárban, Lettországban készített fotóriportom, amit a New York Times számára készítettem. Itt pár nap alatt kellett leszervezni, hogy találkozhassunk egy gulágot többször megjárt idős asszonnyal és egy szomszédját börtönbe küldő volt ügynökkel, ezen kívül bejutottunk a KGB ügynökiratait feldolgozó központba és sikerült kinyittatnunk a KGB volt főhadiszállásának ma helyet adó múzeumot, amit renoválás miatt hónapokra bezártak. Ez a villámtempó ugyanakkor kihívás is, ami kimozdít abból a komfortzónából, amit nagyon szerencsés időről-időre elhagyni.

Mongolok Móron

Kellemes élmény az elmúlt hetekből, hogy egy Móron élő mongol család hétköznapjait fotózhattam a Wall Street Journal számára. A munkaerőhiány miatt egyre több vállalkozás próbál külföldi munkavállalókat a hazánkba csábítani, és minden híreszteléssel ellentétben egyre többen érkeznek Magyarországra a világ minden szegletéből, hogy itt dolgozzanak.

Portfolio

Magyarországon a Portfolio számára készítek anyagokat, nagyon szeretem azokat a helyzeteket, amikor ez élet teljesen különböző területéről ismerek meg embereket. A legjobban azt élvezem, hogy a portréfotózások teljesen más vizuális izmokat mozgatnak meg. Rövid idő alatt kell kreatívnak lenni, hiszen nem mindig ideálisak a körülmények. A Liu testvérek fotózásánál is már előre kitaláltam, milyen jó lenne a jégen fotózni, belekomponálni a pályát – de ezt egy, az edzésekben hirtelen bekövetkezett változás egy pillanat alatt keresztülhúzta, foglalt lett a helyszín és ott helyben, azonnal kellett változtatni, újratervezni és a csarnokba átállni. Ez minden rohanás mellett olyan képességeket épít be, amelyeket a saját anyagaimnál is tudok használni.