A hónap alkotóját arról kérdeztük, hogy az utóbbi időben merre járt, mivel foglalkozott, min dolgozott. Drégely Imre a tavalyi holdbéli és berlini utazásairól mesél.
A legutóbbi egyéni kiállításomból kiindulva tovább dolgoztam hosszú távra tervezett témáimon, 2018-ban NKA-s alkotói ösztöndíjjal is segítve. Az elmúlt két évemet „időzített véletlenek” módjára kurátori felkérések, tematikus projektekben szereplések és fűzték össze.
A Szenzor kiállítás galambjai még 2017-ben kirepültek a szabadba, térinstallációként A park címmel a Nagyítás emlékének dedikálva…
Az Artér tagjaival (Haid Attila, Herendi Péter, Molnár Zoltán) 2019-ben dolgoztam egy, a KAS Galériában megrendezett Human Animals csoportos kiállításon is, ami szinte egyidőben zajlott a Holdas kiállításommal. Most tavasszal készülünk ugyanebben a felállásban egy Territórium című kiállítással, szintén a KAS Galériában.
2019 nagy, évfordulós eseményei több tekintetben is tematizálták a világot, és a saját dolgaim is szerencsésen szinkronba kerültek ezzel, középpontban az 1969-es évvel, és így többek között az űrkutatással, csillagászattal, világűrrel.
Képeim közt jó ideje visszatérő motívum a Hold, amiből egy önálló projekt is született, amit 1969 élménye személyesen is motivált.
Előző évben meghívás jött az Artphotótól 2019-es önálló kiállításra. Az időzítés miatt azonnal eldőlt, hogy az 1969, Apollo–11 évforduló, Hold-relikviák lesz a tematika.
Innentől kezdve a Human Animals-re is készülve, esténként állatokat és holdakat fényképeztem hónapokig.
A Luna ’69-ből több kép is bekerült a Vasarely Múzeum Holdmúzeum kiállítására, ami a nyár folyamán, a konkrét 1969-es júliusi időpont ünnepén is zajlott.
Így tudott 2019-re a személyes programom már itthon is összekapcsolódni világeseményekkel, kollektív évfordulókkal. Ilyen volt a százéves Bauhaus kapcsán a Bauhaus Contemporary vagy a Fekete fény az 1999-es magyarországi teljes napfogyatkozás apropóján.
Szeptemberben újra készítettem szabadtéri installációt a Művész utcán, ezúttal nagyméretű holdas printekkel, Holdudvar címmel. Ez aztán része lett a Hétköznapi galaxisaink kiállításnak, amely októberben Berlinbe utazott.
A berlini kiállítás kurátora Surányi Mihály volt, és a „berlini ősz” miatt is 2019-re időzítettük közös galaktikus utazásunkat.
A kiállításon Deim Balázzsal, korábbi tanítványommal együtt állítottunk ki. A párosítás előzménye, hogy 2018-ban gyanútlanul megnyitottam az ő Space kiállítását. Már akkor felmerült egy közös kiállítás ötlete kozmosz témában, képeivel pedig feladta a leckét a készülő holdanyagomhoz. Egymást képekkel provokálva jutottunk el a berlini kiállításig.
Berlinben a legsűrűbb időszakba csöppentünk. A városban minden az 1989-es egyesítésről/falomlásról és ugyanúgy 1969-ről is szólt, rendezvényekkel és fotókiállításokkal, jubileumi könyv- és lemezkiadásokkal.
Néhány kihagyhatatlan fotókiállításba is belefutottunk: a Fotográfiai Múzeumban Ludwig Windstosser Háború utáni modern fotográfia kiállítását lehetett látni, a C/O Berlinben pedig Robert Frank Unseen című kiállítását, kontaktokkal, ritkán látható korai munkákkal, eddig kiadatlan kópiákkal.
Számomra a legnagyobb meglepetést a No Photos on The Dance Floor! okozta, szintén a C/O Berlinben. A kiállítás 1989-től napjainkig mutatta be a berlini posztindusztriális klubok, galériák, underground művészeti és technofesztiválok és kultikus partyhelyek életét, olyanokét, mint például az UFO, a Trezor és a Planet.
A különféle dokumentumok, diavetítések, filmek, fotók mellett olyan nevek működtek közre benne, mint Wolfgang Tillmans, vagy Michael Wesely. Az évforduló miatt 2019 augusztusában újra megrendezték a húsz éve megszűnt Atonal technózenei fesztivált a Kraftwerk Berlinben. A kiállításon ráadásul ott van egy hatalmas méretű print, Weselynek a koncertről készült, több mint órás expozícióval készült fotója.
A kiállítás végén finisszázst tartottunk, külsőbe vetített képekkel formálva kicsit a városképet.
Berlin után egy ilyen installatívabb formában szívesen felbukkannánk újra. A világűr meghódítása folytatódik, úgy tudjuk, 2024-ben újra terveznek holdraszállást. Mi készen állunk, figyelünk.
