A hónap alkotója rovatunkban különböző aspektusból – aktualitások mentén és személyes nézőpontból – mutatunk be egy kortárs fotográfust vagy vizualitással foglalkozó alkotót, szakembert. Mivel foglalkozott a közelmúltban? Milyen helyeken fordul meg, mi érdekli a hétköznapokban? Ki a legfontosabb fotográfus számára, melyik a kedvenc könyve, milyen zenét szokott hallgatni? Ilyen, és ehhez hasonló témákról kérdezzük a hónap alkotóját.
A hónap alkotója 2020 februárjában Drégely Imre.
Drégely Imre 1960-ban született Bácsalmáson. 1975 óta Budapesten él. 1979-ben érettségizett a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában fotó-illusztrátor szakon, ezután több évig kameramanként dolgozott a Magyar Televíziónál, emellett a Filmtudományi Intézet és Filmarchívum fotós munkatársa volt. Később néhány évet a Műcsarnokban töltött kiállítástechnikai munkatársként. A fotográfiával az 1980-as évek közepe óta foglalkozik alkotóként.
1988–94 között az Iparművészeti Főiskola (ma Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) hallgatója volt a Vizuális Kommunikációs Intézetének fotó-alkalmazott grafika szakán. 1992-ben főiskolai, 1994-ben Mesterképzős, egyetemi diplomával végezett. 1992 és 1994 között Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjas. 1994 óta tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének és a MAOE-nek. 2007-ben Balogh Rudolf-díjat kapott. A 2010-es Esztergomi Fotóbiennálén elnyerte Esztergom város díját.
1984-től szerepel kiállításokon és vesz részt a fotográfiai közéletben. 1988-ban tagja lett a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának, majd több, a fotó progresszív vonulatát képviselő fotográfiai csoportnak, mint például az Egyesült Képek Egyesület, Első Alkotócsoport, +Műhely. Rendszeresen szerepel nemzetközi kiállításokon és publikációkban is, eddig többek között Pozsonyban, Berlinben, Bécsben, Lisszabonban, Tallinban, New Yorkban, Párizsban, Moszkvában és Varsóban. Önálló kiállítási anyaggal a hazai galériákon kívül Londonban, a Hungarian Cultural Centre-ben volt jelen 2008-ban, majd 2019-ben Berlinben (Deim Balázzsal közösen) a Galaxien Unser Alltags, Collegium Hungaricumban megrendezett kiállítással.
Több mint húsz éve részt vesz a fotográfiai oktatásban. 1997-től a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) Média Intézet Fotográfia Tanszékén tanít művésztanárként, valamint a Szellemkép Szabadiskolában oktat fotográfiát. Az utóbbi években mesterkurzusokkal vesz részt az ArtBázis Fotófalu rendezvényein, és bekapcsolódott az Artér Művészeti Egyesület munkájába.
A képzőművészeti indíttatású tiszta fotográfia híve. Az 1990-es évek eleje óta foglalkozik különféle Polaroid eljárásokkal is, főiskolai diplomamunkaként (Képek a Zodiákusból, 1992) elsőként alkalmazva Polaroidot. Az utóbbi években a digitális képalkotás és a különböző alternatív fotóeljárások szintetizálása foglalkoztatja. 2006 óta tartó projektjeiben többnyire nagyméretű szekvenciákat, fotómátrixokat és digitális kollázsokat készít. Későbbi képanyagai ennek a projektnek egy-egy tematizált fejezete, továbbfejlesztése, 2008-tól a Nessim Galériában bemutatva a Fotómátrix, Részecskék, DIID és DI50 önálló kiállításokon. Új törekvéseit 2016-ban mutatta be Szenzor című önálló kiállításával és katalógussal. Legutóbbi, hold tematikájú Luna ’69 – Hold relikviák című sorozatával 2019-ben jelent meg önálló kiállítás formájában a budapesti ArtPhoto Galériában.
Drégely Imre képeit már a Capa Központban is láthattátok, a Kortárs vetített képek, a Pécsi 25. Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj 1991–2016, a LÁTKÉP – Az elmúlt fél évszázad magyar fotográfiája 1967–2017, a THIRTYTHREE – A fotográfia új horizontjai a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen és az EUFÓRIA? Rendszerváltás-történetek Magyarországról című kiállításokon, továbbá a külső helyszínen megrendezett Fekete fény tárlaton. A Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj támogatásával készült Csendélet című munkája megtalálható a Pécsi-ösztöndíj archívumában.
Nézz meg egy válogatást Drégely Imre képeiből és kövesd a blogunkat, hogy jobban megismerhesd a fotográfust és munkásságát!
Monoszkóp
„A kiállítás az alkotó legújabb törekvéseit mutatja be 2006-ban készült munkákból. A képek sajátos szisztéma alapján készült fotómozaikok, kép a képben, képek a képekben, többértelmű vizuális élményt kínálva.
A kiállítás szemet próbáló optikai kalandra invitálja a nézőt. A falakon látható munkák nagyméretű computerprintek amelyek digitalizált analóg illetve digitális fotográfiákból készültek. Fotókollázsok, fotómátrixok, fraktálok, melyek apró képek nagy mennyiségben való egymáshoz rendelésével keletkeznek, sorokba és oszlopokba rendezve. Az így keletkezett ábrák szemünket tesztelik, első látásra monoszkópot, mandalát, ornamentikát, labirintust, szőnyegmintát, kaleidoszkópot vagy dekoratív terülőmintát alkotnak. Közelebbről láthatóvá válnak az egyes, eddig képpontokként ható alkotóelemek, a kiállítás tulajdonképpeni több tízezer fotója, végtelen variációt kínálva a szemlélőnek. A képeken ismerős tereink, emblematikus tárgyaink, robotok, játékok, bogarak vagy emberek rendeződnek utópisztikus, gépies rendbe…” (Drégely Imre)
Szenzor
„Drégely Imre, aki alapjáratban fotográfus, tovább feszegeti azt a nagy horderejű kérdést, hogy mi fénykép ma, és még általánosabban, hogy mi a kép. Ha a fényképről úgy tartjuk, hogy hitelesen informál a világ látható részeiről, itt a címek félreinformálnak,és nem is arról szólnak, aminek a szerző nevezi őket. Legfeljebb metaforák. A Riksa különösen figyelemreméltó ebből a szempontból, hiszen a teljes kép ábrázolása alig kivehető, míg a részek egy dizájnolt, kabinszerű karosszériájú kerékpárt ábrázolnak, melyek – és az egész – üzenete meglehetősen bizonytalan. Az üzenet maga a kép létrehozásának dekódolható folyamata.
És mi ma a (fény)kép Drégely műveiből kikövetkeztethetően? Valami, ami létező (és csak bizonyos összetevői virtuálisak), fény nélkül nem jöhet létre, illetve csak nézéssel és látással kommunikálható. Ez a művészet szinte mindenben megfelel korunk PostContemporary kívánalmainak.” (Beke László, 2016)
Képek a legutóbbi, hold tematikájú Luna ’69 – Hold relikviák című sorozatból
Nézd meg Drégely Imre, 2020. február hónap alkotóján többi posztját is!