Drégely Imre: Motiváló motívumok, hegyek és sivatag a fotón túlról

A hónap alkotóját arra kértük, hogy mutassa be azokat a személyeket, dolgokat, kedvenceket, amelyek nem (csak) a fotográfiához kapcsolódnak, de szereti őket, inspirálóak számára.

A fotográfiához engem egyfajta általános művészeti érdeklődés vezetett el. A szakközépiskolába rajzkészség miatt jelentkeztem, a felvételin harmadikként jelöltem meg a fotószakot a festő és a grafika mellett.

Tulajdonképpen lejátszódott kicsiben a fotó előtörténete, a folyamat, ahogyan a rajzi alap „átcsap” az optikai leképezésbe, hogy végül kialakuljon a Festészet, fényképészet, film (Moholy-Nagy László) mint érdeklődési kör.

Nálam a folyamat mértéktelen gyermekkori rajzolással kezdődött, (négyévesen emiatt lettem szemüveges), és persze a későbbi kitérőkkel együtt (TV-s időszak, Super-8 hobbifilmezés) sem bántam meg, hogy végül minden a fotóba torkollott, bár máshonnan indult.

Konkrét példa a „máshonnan”-ra Kacusika Hokuszai japán festő, fametsző és könyvillusztrátor a Fuji harminchat látképe című fametszetsorozata az 1820–1830-as évekből, amit megszállottan tanulmányoztam, és a rajzosság és a kompozíciók miatt etalonnak tekintettem. A nyolcvanas évek elején kitaláltam, hogy Hokuszai után milyen jó kihívás lenne megcsinálni a Gellért-hegy harminchat látképét fotóban. (A képszám is tetszett, a harminchat kockás kisfilmes tekercs…)

Máshogy alakult, de talán ez a felindulás válthatta ki, hogy nekikezdjek  a T-idő sorozatnak (1996-tól) a tűzijátékokkal, eddig huszonöt „kocka” van meg belőle.

Kacisuka Hokuszai: A nagy hullám, a Fuji harminchat látképe című sorozatból, c. 1826–1833 © commons.wikimedia.org
Kacisuka Hokuszai: A Fuji a Mannen hídon keresztül Fukagawánál, a Fuji harminchat látképe című sorozatból, c. 1830 © commons.wikimedia.org

Azóta is sokszor „dolgoztatnak” festészeti vagy filmes előképek, természetesen a Nagyítás is hozott ki belőlem fotós reflexiókat.

A hegy mint motívum több, olyan helyen is feltűnik, amik számomra alapművek. Csontváry a Magas-Tátrával, Cézanne és a Mont Sainte-Victoire.

Fontos irodalmi élményem, és állandóan újraolvasom Malcolm Lowry 1947-es Vulkán alatt című regényét, ami Göncz Árpád fordításában, 1973-ban jelent meg nálunk. Az Ulysseshez fogható alapmű. A Mexikóban játszódó regény apokaliptikus  főmotívuma a Popocatépetl vulkán.

Malcolm Lowry: Vulkán alatt, Európa Kiadó, 1973

Meghatározó, „fotón túli”, a valahol mesteremnek tekintett, ma már nyolcvanhárom éves, örök kortárs angol pop-art festő, David Hockney.

Az 1990-es évek elején ismertem meg Hockney dolgait,  Polaroid és egyéb fotókollázsait (Joiners Photographs), fotókubizmusát. Hosszútávú programot adott a fotóvonatkozás miatt, következmény lett a Zodiákus című diplomamukám és az ebból kialakult további multi-image képfajták.

Hockney az 1960-as évek vége óta használja a fotót, egy időben a „legpoposabb” Polaroid SX70-t. Később derült ki, elsősorban a Titkos tudás című könyvéből, hogy a fotó használata az ő részéről ugyanaz, mintha festene, és hogy a reneszánsz festészet optikai segédeszközökkel megoldott tér- és perspektívarendszerét modellezi. Emiatt aztán a festményei vagy a legújabb dolgai, digitális munkák (például iPhonnal festés) ma legalább annyira izgalmasak és frissek, mint az egykori polaroidok, fotókollázsok.

Sokat merítek a kortárs képzőművész kollégák, barátok dolgaiból is. Mindig is érdekelt, mennyiben szól másról a fotó, összeérnek-e a köreink. Impulzív élmény volt az utóbbi időben kicsit szinkronba kerülni Fuchs Tamás festőművész barátom képeivel. Régről megvan a laza párhuzam a vezérmotívumokban: a robotika, az állatalakok…a festészet persze mégis csak máshogyan működik. 2018-ban az Elveszett Cirkálók című kiállításán ott voltak az androidos, robotos, szellemhajós képei, poszthumán táj, sivatag, tenger és földöntúli állatok így együtt, telibe találva a fotós attitüdöt is.

Ami a szép, mivel épp abban az időszakban fotóztam az Állatok kiállításra, és a világító szemű macskás fotóm Fuchs Tamás-azonos lett, ecset helyett vakuval…

Fuchs Tamás: Cara, 2018, 105×70 cm © Fuchs Tamás
Fuchs Tamás: Cica a sötétben, 2018, 47×31 cm © Fuchs Tamás
Fuchs Tamás: Boston mini, 2017, 65×50 cm © Fuchs Tamás
Fuchs Tamás: Space Gemini, 2018, 40×50 cm © Fuchs Tamás

Varázslatos tartalmak szólnak az egyik kedvenc mai ausztrál együttesem,  a King Gizzard and The Lizard Wizard zenéjében és szövegeiben. Egy szám a 2017-es Polygondwanaland lemezről. A lemezcímcím egy földtörténeti korra utal, a Gondvánára, ami az ötszázötvenmillió évvel ezelőtti szuperkontinens, a bolygó földrészekre szakadás előtti állapotában. Szimbolikusan az ausztrál kontinens, ahol összetalálkoznak az aktuális motívumok Trent Parke tripjéből, az ausztrál erdőtüzek és a sivatag, tele dinoszauruszokkal – összeáll a kép.

A sivatag motívuma az egyik legfontosabb filmélményemből is fakad. Nagyon szeretem a német új hullám, különösen Werner Herzog filmjeit. A Stroszek (Bruno vándorlásai) című, 1977-es  filmben tűnik fel a tevekaraván álomképe, az elvágyódás és a vándorlás időtlen szimbólumaként.

King Gizzard & The Lizard Wizard: Polygondwanaland

Alapfilm és zenei élmény együtt: az Utazás a Holdba, Méliés 1902-es némafilmje. A filmet 2011-ben restaurálták és kiszínezték, majd az Air elektronikus francia együttes zenéjével kiadták DVD-n, a teljes zenei CD-vel együtt. 

Végül idekívánkozik egy régi és újra aktuális zenemű, az 1957-es Song of Second Moon. Tom Dissevelt és Kid Baltan holland mérnök-zeneszerző páros szerzeménye. Az elektronikus zene őse, magnószalagdarabokból összeragasztott hangkollázs. Nekünk a Delta főcíméből ismerős, Scott kapitány ikonikus alakjával és a sarkvidéki expedícióval.

Drégely Imre, 2020. február hónap alkotójának további posztjai:
A hónap alkotója: Drégely Imre
Drégely Imre: Galaktikus év
Drégely Imre: Az inspiráció formái

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük