Rögzítés – „Valahol mindig gyönyörű a fény” – Bánki György Dominique Issermann egy képéről

Egy fotográfus vagy egy fénykép, aki vagy ami minden másnál többet jelent. Mindenkinek van egy ilyen. Egy fotográfus, akinek a kiállításáért több száz kilométert utazunk, akinek az albumáért egy kisebb vagyont kiadunk, akinek a képeihez mindig visszatérünk. Vagy egy fénykép, amely magába sűríti mindazt, ami számunkra fontos; amelyen ott a barthes-i punctum; amely mindig mutat valami újat, miközben soha nem tudjuk véglegesen megfejteni. Erről kérdezünk olyan, ismert embereket, akik szakmájuk szerint nem fényképekkel foglalkoznak, de valamilyen formában az ő életükben is fontos szerepet játszik, játszhat a vizualitás.

Bánki György pszichiáter Dominique Issermann fotográfus Under the sun, a ray of shadow című képét választotta.

Dominique Issermann fehér-fekete, fény-árnyék, nő-férfi játékát, az Under the sun, a ray of shadow-t eredendően képeslapról ismerem. Azon fotók egyike, amik a fiókomban gyűltek az évtizedek során, és amelyek, ha előkerülnek, naplónyi emléket ébresztenek. Az ilyen rendkívül személyesnek megélt leletek kincsszerűségét ma már halványítja, hogy nem csak véletlenül lehet rájuk találni nagyvárosok eldugott könyvesboltjaiban, digitális klónjuk kattintásnyira van bárki más emberfiától is.

Ahogyan az életünkön átsuhanó képekkel általában, az Under the sun…-nal is egyszerre állok felületes és mély viszonyban. Eleddig ugyanis sohasem jártam utána, ki alkotta, milyen nemű volt (éreztem, persze, hogy szeretni tudó nő követhette el), hogy hova készült és miért. A képek, még az emlékezetesek is, olyanok a szemnek, mint egy löket oxigén a mellkasnak, mentem föl magamat, nem nagyon gondolkozunk el rajta, melyik molekula honnan keveredik belénk. Eddig csak azt tudtam, anno hogyan hatott rám. Hogy az akkori szerelmemtől kaptam, és a kapcsolatunk jelent meg benne, amikor még szertelenebb és frissebb voltam, és nem jártam végig a földön szétterülő árnyékok számtalan sugarát, miközben ő türelmesen, néha pedig csípőre tett kézzel, intően terelt.

Aztán most előszedem a levlapot, és nekilátok elolvasni, mi az, ami idáig úgymond csak megvolt nekem. Kiderül, hogy az alkotó közel kilenc évig élt Leonard Cohennel, akit mindig fotózott, akinek klipeket rendezett, és akivel örökre barátok maradtak. Cohen neki dedikálta az I’m Your Man albumát. Hogy nagyszerű alkotó, portréban, reklámban és divatban, és főleg fekete-fehérben utazik, és sokat köszönhetünk neki, például Nick Cave és Susie Bick meghitt világokat teremtő közöseit. Issermann dolgozott Godarddal, fotózta Fellini Casanovájának és Bertolucci Huszadik századának díszleteit, mindig is intenzíven vonzották a filmes, horizontális képkivágások. Miközben a legnagyobb márkáknak készített függőlegesen terülő reklámfotókat híres, illatos, nyomtatott lapokba. Sőt, Victoria’s Secret reklámot is forgatott Bob Dylannel és az alkalomra szárnyakat kapott Adriana Limával Velencében.

Az interjúi alapján úgy saccolom, az Under the sun… Rolleiflexszel készült, egy tükörreflexes, kétaknás géppel, speciel négyzet formátumban, egy 1988-as Vogue-ba. Így lett mára Instagram-kompatibilis. Ha rákeresnek a Rolleiflexre, milyen csuda egy tárgy, talán beleérezhetnek, miért akar valaki képeket létrehozni egy ilyen hipnotikusan vonzó szerkezettel. Dominique Issermann a természetes fényt keresi. Ahogy mondja: „Valahol mindig gyönyörű a fény”. Stúdióban is csak egy lámpát használ. A hely adottságát és a pillanatot tölti meg élettel, képzelettel, a sajátjával, a szereplőiével – meg persze a miénkkel.

Bánki György
pszichiáter

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük