A hónap alkotóját arról kérdeztük, hogy az utóbbi időben merre járt, mivel foglalkozott, min dolgozott. Horváth M. Judit egy kiállítást, egy albumot és egy folyamatban lévő sorozatát mutatja be.
„A fényképezés maga az élet.” (Nobuyoshi Araki)
Nobuyoshi Araki, a Mai Manó Házban tavaly megrendezett Érzelmes utazás című kiállítását emelném ki a közelmúlt rengeteg látnivalója közül, abból is a Polaroid képeket. Az Andy Warhol Polaroid fotóit bemutató album véletlenül került nemrég a kezembe. Warhol az 1960-as évektől kezdve fotózott, megörökítve nemcsak a celebek világát, a körülötte zajló eseményeket, hanem számos teljesen hétköznapi dolgot, mint például az ikonikussá vált banánokról készített képet, de festményeinek is szinte mindig instant kép volt a kiindulópontja. Az 1970-es és 1980-as években mindenhová magával vitte Polaroid SX-70 kameráját, Arakihoz hasonlóan mániákusan fényképezett, a több mint ötvenezer felvétele között számos szelfi található. Araki, Warholhoz hasonlóan, naplószerűen, szenvedélyesen rögzített mindent, ami a szexussal kapcsolatban inspirálta és a kamerája elé került, hogy aztán tudatos tematika szerinti fotókompozíciót állítson össze belőlük.
Nem véletlenül esett e két alkotóra a választásom, mivel úgy gondolom, a Polaroid technika sajátos jellemzője, az azonnal megszülető kép, a mobiltelefonnal készült fotókkal rokon. Mindig is szerettem volna egy olyan kamerát, ami a szemembe beépítve, a pillantásommal exponál. Bár ez ma még a fantázia világa, a mobiltelefontól megkaptam azt a majdnem határtalan szabadságot, a korlátlan lehetőségek tárházát, amire vágytam. A mobil mindig kéznél van, nem kerül annyiba, mint egy drága kamera, és nem utolsósorban rögtön látom a végeredményt. Az utóbbi időben szinte csak így fényképezek, ami egyfelől elkényelmesíti, felületessé teheti az embert, ugynakkor viszont megajándékozza a képcsinálás felhőtlen örörömével. Nem igaz, hogy mobillal mindenki tud fényképezni, szerintem ezek „talált képek” csupán. A tengernyi képből kiválasztani a jót, és átgondolt koncepció szerint rendszerbe illeszteni fontosabb, mint maga az expozíció. Nem beszélve arról, hogy mindez csak egy digitális adathalmaz, virtuális kép a telefonomban. Kinyomtatva lesz belőle tapintható, kézbe vehető, kiállítható fotó. Egyelőre csak magamnak készítem a fotó irka-firkákat, Privát (mobil) képek címmel, folytatva előző munkáim sorát – szeretném kiállítani, megmutatni másoknak is ezeket az intim fotókat, mindennapjaim képnaplóját.
