A hónap alkotóját arra kértük, hogy mutasson be néhány, a számára fontos vagy az utóbbi időben a figyelmét felkeltő fotográfust, illetve sorozatot, akik/amik nagy hatással voltak rá.
Számos fotóriporter és fotóművész képei voltak rám nagy hatással az évek során, nem tudnék egy-két kedvencet kiemelni. Akár napról napra változik, ki éppen az aktuális favorit, de az biztos, hogy mindig az emberközpontú sorozatok, dokumentarista fotográfusok fognak a leginkább.
A két fotós például, aki szerepet játszott abban, hogy ezt a hivatást választottam – akármilyen elcsépelten is hangzik –, Robert Capa és David Alan Harvey. Mindkettejüknél jellemző, ami azóta is megfigyelhető az ízlésemben: az egyszerű, de nagyszerű, nem extra csilivili, technikailag bravúros képek állnak legközelebb a szívemhez, hanem azok, amiknél a téma és a technika is hétköznapi, nincs túlgondolva. Életszagú jelenetek, például kenyérért sorban álló emberek, letisztult, de sokatmondó porték.
Jelenleg erősen inspirál Kadir van Lohuizen és Espen Rasmussen munkássága. Előbbinél is az egyszerűség fog meg, nem is feltétlenül az egyes képek, hanem a történetek, amiket a sorozatok képeinek összessége ad, illetve az, hogy sosem érzek beállítottságot, műviséget. Utóbbinál pedig a varázslatos színek és az az elképesztő háttérmunka, kutatás, amit minden témája esetében végez. A feldolgozás komplexitását mutatja, hogy nem csak képeket készít, hanem videókat, hangfelvételeket, tárgyakat gyűjt, térképeket, mindent, ami hozzáad valamit a történethez.
A magyarok közül mindenképpen meg kell említenem Benkő Imrét. Nagyon szeretem a képeit is, csodálom a példamutató alázatát, szerénységét, kitartását, az egész hozzáállását a munkájához. Szép csendben csinálja a dolgát és mindig van az emberhez egy jó szava.
Nézd meg Mónus Márton, 2020. október hónap alkotójának többi posztját is!