A FUTURES projekt egyik fő célja feltörekvő tehetségek felfedezése és a nemzetközi fotográfiai életbe, különös tekintettel a műtárgypiacra való bevezetése. A 2022-ben kiválasztott öt feltörekvő fotográfus a magyar fotográfiát és a Capa Központot képviselheti az idei FUTURES – Európai Fotográfiai Platformon.
Bognár Benedek
Bognár Benedek (1986) Budapesten él és dolgozik. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Fotográfia szakán szerzett alapfokú és mesterdiplomát. 2012-ben Erasmus-ösztöndíj keretében performansz- és videóművészetet tanult az Estonian Academy of Art-on Tallinnban. Sorozataival aktuális társadalmi jelenségekhez kapcsolódó kérdéseket fogalmaz meg, törekedve arra, hogy szokatlan vagy új nézőpontokat hozzon létre. Elsősorban a virtualitás, a digitalizáció, a képalapúvá váló kommunikáció korának tünetei foglalkoztatják. Munkáiban gyakran reflektál magára a fotográfiára, mint a világ objektív leképezének illúziójára képes médiumra és ennek szerepére az emberi megismerés folyamatában. Legutóbbi munkáiban modern mítoszokkal, irracionális világmagyarázó történetek iránti általános emberi igénnyel foglalkozott. Genezis című diplomamunkájában a fogyasztói társadalom működésének szemszögéből vizsgálta, hogy a szórakoztató- és reklámipar hogyan használja fel azokat a sémákat, archetípusokat és toposzokat, amelyekből az emberiség ősi, nagy mítoszai is építkeztek. A Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíj alatt készülő CUI PRODEST című munkájában azokkal az álhírek és a dezinformáció korában születő világmagyarázatokkal foglalkozik, amelyek tudományos paradigmák helyett irracionális összefüggésekre és ellenségképekre építkeznek.
Mikor és hogyan találkoztál először a fotográfiával?
B.B.: Gimnazista éveim elején szokás volt, hogy különféle érdekes tárgyakat vittünk be a suliba, amelyekkel lehetett szórakozni és feldobta a szürke hétköznapokat. Egyik nap egy otthon talált Zenit gépet vittem be, ami hamar a kamaszkori éveim mindennapi használati eszközévé vált. Az iskola udvarán zajló élet és a kamaszkori lázadáshoz kapcsolódó rítusok megörökítése után hamar kitágult a fényképezőgép szerepe, felfedező eszközzé vált. Hétvégente vagy iskola után Becsey Kristóf barátommal gyakran fotós felderítő túrákat csináltunk, aminek a célja Budapest számunkra ismeretlen, külső kerületeinek feltérképezése volt.
Miért és hogyan vált fontossá számodra?
B.B.: Először játék volt, ösztönösen használtam, tét nélkül. A kamaszkorban a kivonulás eszköze is volt, okot adott rá, hogy elvonuljak, de ugyanakkor a közösségi élet része is volt. A gimis barátikörben egy időben fontossá vált, hogy rögzítsük az életünket és, hogy mit gondolunk a világról, a fényképezőgép mellett egyébként diktafont is gyakran használtunk. Volt egy utólag kísérletinek nevezhető zenekarunk, amivel a Városliget egyik nagyobb bokrában próbáltunk suli után, ahol egy Casio gyerekszintetizátorral egy mandolinnal és szemétből tákolt dobfelszereléssel próbáltunk punk zenét csinálni. Ezeknek az alkalmaknak is fontos része volt a fotózás. Kicsit később érdekelni kezdett, hogy mire való, hogyan működik, mit jelenthet az a rengeteg kép, amit készítek. A Práter utcai tanulmányaim során a dokumentarista-, szociofotó kezdett érdekelni, majd a Novus Művészeti Iskolás éveim alatt a staged fotó műfaján keresztül az önkifejezés és tudatos jelentésalkotás lehetőségeként vált fontossá számomra a fotográfia.
Miként látod a fotográfiához fűződő viszonyodat, hogyan használod ezt a médiumot?
B.B.: A fotográfia számomra egy eszköz arra, hogy világ dolgait és jelenségeit újrarendezzem egy-egy sorozat belső logikája mentén. Munkáimat általában szociokulturális folyamatokhoz kapcsolódó vagy médiumelméleti problémák inspirálják, és nagyon érdekel az absztrakt fogalmak fotográfiai átírásának lehetőségeivel való kísérletezés. A fotó számomra legfontosabb tulajdonsága, hogy az objektivitás látszatát kelti, amely rengeteg lehetőséget kínál arra, hogy alkotóként megpiszkálva a világ struktúráját új jelentéseket hozzak létre. Szinte mindig megrendezem a fotóimat, a tervezés része számomra izgalmasabb, mint a kivitelezés, illetve általában jobban érdekel az az út, amíg egy kép létrejön, mint a maga megvalósult tárgy.
Hogyan látod a fotográfia jelenlegi helyzetét, illetve jövőjét?
B.B.: Vannak tendenciák, amik szerintem érdekesek és sok lehetőség van bennük. Az egyik ilyen, hogy a hagyományos fotográfiai műfajok határai elmosódnak, sokszor már nem lehet egy-egy sorozat kapcsán pl. tisztán dokumentarista vagy staged műfajokról beszélni, egy dokumentarista anyag is építkezhet fiktív elemekkel.
A fotókönyv műfajának is van egy felfutása az utóbbi években, ahol az egymás mellé helyezett fotók és a szövegek között izgalmas kölcsönhatások jönnek létre.
Az elmúlt években a Covid-trauma feldolgozásában, mostanában az ökológiai krízishez kapcsolódó társadalmi átalakulásban és szemléletformálásban is biztosan fontos szerepe lesz a fotónak.
Min dolgozol most, mik a terveid a közeljövőben?
B.B.: Jelenleg a Pécsi József Fotográfiai Ösztöndíj keretében a CUI PRODEST című sorozatomon dolgozom, amelyben egy megrendült társadalom-lélektani állapotot dolgozok fel és az érdekel, hogy az álhírek és a dezinformáció korában miért születnek olyan világmagyarázatok, amelyek tudományos paradigmák helyett irracionális összefüggésekre és ellenségképekre építkeznek. Azzal kísérleteztem, hogy a fotográfiával hogyan lehet egy olyan gyanakvó tekintetet vagy konteós logikát modellezni, amely a leghétköznapibb dolgokban képes megtalálni a fenyegetést. Jelenleg egy olyan installáció megvalósításán dolgozom, ahol a sorozat képei kézbe vehetőek és mint információmorzsák jelennek meg, amelyek átrendezésével saját összeesküvés-elméletek gyárthatók. A jövőben ezt a sorozatot szeretném kiegészíteni olyan talált szövegekkel (utcai falfeliratok és hallott szóbeszédek), amelyekben feltűnik valamilyen konspiratív motívum. Ezeket később leiratként vagy fotó formájában kapcsolnám össze a sorozat képeivel egy projektből készülő könyvben.
Ismerd meg a Capa Központ többi Futures-tehetségét is!