A FUTURES projekt egyik fő célja feltörekvő tehetségek felfedezése és a nemzetközi fotográfiai életbe, különös tekintettel a műtárgypiacra való bevezetése. A 2022-ben kiválasztott öt feltörekvő fotográfus a magyar fotográfiát és a Capa Központot képviselheti az idei FUTURES – Európai Fotográfiai Platformon.

Szabó R. János

Szabó R. János (1992) fotográfus Fehérgyarmaton született 1992-ben, Kömörőben nőtt fel. Fotográfiai tanulmányait a Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium alkalmazott fotográfus OKJ képzésén kezdte, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem BA fotográfia szakán 2013-ban szerzett diplomájával folytatta. Ettől kezdve különböző képzőművészeti intézmények, zenei és filmes fesztiválok szabadúszó fotográfusaként dolgozik Budapesten, több csoportos kiállításon vett részt. 2020-ban a rangos Calvert 22 Foundation a munkáit beválogatta a The Calvert Journal-New East Photo Prize kiválasztottjai közé. A Történetek az Öreg-Túr mentén című fotósorozata kiállításként először a Capa Központ Project Room termében volt látható.

Mikor és hogyan találkoztál először a fotográfiával?

SZ.R.J.: Nem emlékszem, de arra igen, hogy kisgyerekként gyakran elővettem a nagy, bordó, bőrkötéses családi albumunkat és nagyon szerettem nézegetni. Voltak kedvenc részeim és volt olyan is, amiket gyorsan tovább lapoztam. Nyilván nem fogalmazódott meg bennem semmi ilyesmi akkor, de dereng annak az élménye, ahogyan próbálom összerakni ezt a varázslatot. Hogy amit a képen látok, az bár itt van előttem, anyukám és a tesóim a kertben, de közben már egyrészt elmúlt, másrészt pedig még nem is léteztem ekkor. Erős talány, aminek még most is a hatása alatt vagyok. 

Miért és hogyan vált fontossá számodra?

SZ.R.J.: Úgy emlékszem, hogy 13-14 lehettem amikor bekötötték az internetet a falunkba, ezáltal tinédzserkorom elején nagyon sokat merítkeztem az akkori nyugati popkultúrából: tumblr.com, Tony Hawk játékok, Skins című sorozat, last.fm stb. Mindezek nagy hatással voltak rám és egyre bátrabban próbáltam ki magam én is a különböző önkifejezési formákban. Kb 15 évesen szereztem be az első saját digitális fényképezőgépem, akkoriban gördeszkáztam és az egyértelmű célom is az volt, hogy gördeszkázást fényképezzek. Első pár lépés után elkezdtem a fotózni a helyi alter-rock szcénát, így gyakran kezdő bandákat, zenészeket fotóztam színpadon és a hétköznapokban is. Menő dolognak tartottam a fényképezést.

Miként látod a fotográfiához fűződő viszonyodat, hogyan használod ezt a médiumot?

SZ.R.J.: 15 éve kezdtem el fotózni. Szerintem az első 10 évben nem igazán fogalmaztam meg ezzel kapcsolatban túl sok mindent, késztetés hajtott. Csak az utóbbi években láttam azt meg, hogy a személyiségem és ilyenformán a létezésem egyik alap elemévé vált a megfigyelés, és rettentően izgat az a játszótér, amit a vizuáliskommunikáció működése kínál. A fényképezés lett az anyagi megélhetésem, a társadalmi érvényesülésem és az önkifejezési vágyaim eszköze is.

Milyen kérdések foglalkoztatnak leginkább általában, és hogyan reflektálsz ezekre a munkáidban?

SZ.R.J.: Eddigi munkáim során a szülőfalum és környékének megismerésén keresztül, alapvető társadalmi egyenlőtlenségek, a megrendezett és dokumentum fotó határai, és az identitásom kérdéskörei foglalkoztattak. Mélyebben pedig az emberi működés összetettsége, és a személyiségeink egyedisége az, ami kitartóan érdekel.

Hogyan látod a fotográfia jelenlegi helyzetét, illetve jövőjét? 

SZ.R.J.: Számomra gyakran ijesztő, de másik nézőpontból pedig irtó izgalmas és van, hogy inspiráló az a jelenlegi korszakunk, amiben a vizuális kommunikáció gyakorlása majdnem vetekszik a verbális kommunikációval. Nincsenek megfelelően korszerűsítve az általános definíciói olyan szavaknak pl. mint művészet, műtárgy, dokumentum, … stb. Nem sok egzakt tudásom van a témában, de simán lehet, hogy ezeknek a fogalmaknak az értelmezése a jelen korunkra lettek ennyire relatívak. A kortárs művészetben és konkrétan fotográfiában érdekelt közeg továbbra is egyfajta szubkultúra és ahogy eddig, ezután is fennmaradnak majd érvényes és nagy hatású művek, alkotók, kiállítások. 

Min dolgozol most, mik a terveid a közeljövőben?  

SZ.R.J.: Idén februárban bekerültem a Pécsi József Ösztöndíj első évfolyamába. Egy teljesen új munkával pályáztam és ezen dolgozom jelenleg is. A sorozat munkacíme: Az Ember Fia. Meglehetősen kusza ezzel kapcsolatosan a fejem most, mert nyakig vagyok a folyamat kezdeteiben, de alapvetően a férfiassággal, felnőtté válással, férfiakkal és a 30 évessé vált férfi  önmagammal foglalkozom. Tanulom és gyakorlom az analóg technológiával történő fényképezést, és eddigi munkáimhoz képest nagyobb részt  megrendezett képeken dolgozom

Ismerd meg a Capa Központ többi Futures-tehetségét is!