A FUTURES projekt egyik fő célja feltörekvő tehetségek felfedezése és a nemzetközi fotográfiai életbe, különös tekintettel a műtárgypiacra való bevezetése. A 2022-ben kiválasztott öt feltörekvő fotográfus a magyar fotográfiát és a Capa Központot képviselheti az idei FUTURES – Európai Fotográfiai Platformon.
Gáldi Vinkó Andrea
Gáldi Vinkó Andi nemzetközileg is elismert fotóművész, művei az őszinte, intim érzelmek vizuális megnyilvánulásai. Az alkotás folyamatában mindig személyes narratívák mentén indul el, műveiben a művészet és az élet szétválaszthatatlanságát mutatja meg. A nemzetközi sajtót is bejárt, a 2009 – 2014 között készült Paradisco című sorozata is saját életének lenyomata: a kortársai által tapasztalt egzisztenciális nyugtalanság és öröm kettősségét örökítette meg vele. A 2015 nyarán készült Borders című sorozatában, amelyben a bizonytalan sorsú menekült családok határátlépésének pillanatait és körülményeit örökítette meg, ismét a felszín alatti mély, emberi érzelmeket mutatta meg. Legújabb sorozata az anyaság témáját járja körbe, saját és közvetlen környezetét dokumentálja, és ezzel egyidőben érzékletesen reflektál a legégetőbb társadalmi kérdésekre. A Sorry I Gave Birth I Disappeared But Now I ’m Back című sorozatának célja megmutatni az anyaság, és az azzal járó lelki változások magaslatait és mélységeit azok lecsupaszított, igaz mivoltában. Charlotte Jansen így ír Gáldi Vinkó Andi sorozatáról: “Szóval hová megyünk, ha eltűnünk ebbe a ködben…az anyaság ködébe? Eltűnésként megfogalmazni, ahogyan azt Gáldi Vinkó Andi a rá jellemző fanyar szellemességgel teszi, ironikus – amikor valójában egy egész univerzummá válunk, a legjelentősebb, legalapvetőbb és legmegingathatatlanabb módon jelenünk meg egy másik ember számára, testünket táplálékká, menedékké és vigasztalássá változtatva. Amit érzek, ha Andi négy egymásba fonódó élet hat évének felhalmozását nézem, hullámokban dokumentálva az absztrakciótól a gömbölyded, puffadt, szivárgó realizmusig, rugalmas szépséggel és cukros szentimentalizmus nélkül, az a jelenlét, nem a hiány.” Gáldi Vinkó Andi művei többet között a The New Yorker, a Vogue, a Le Monde vagy a Dazed című magazinokban jelentek meg, s számos hazai és nemzetközi gyűjteményben megtalálhatóak. Újabb kiállításai között szerepel: Jelenlétem evidens, Deák Erika Galéria, Birth, TJ Boulting, Variations of Reality, Circulations, Fetart MAC, Párizs, Golden Boundaries, Robert Capa Center.
Mikor és hogyan találkoztál először a fotográfiával?
G.V.A.: Amikor 7 éves voltam találtam egy doboz fekete fehér fényképet, amit édesanyám készített valamikor a 70 es évek végén Hongkongban.
Miért és hogyan vált fontossá számodra?
G.V.A.: Mindig fontos volt számomra. Kislány koromtól kezdve mindig volt nálam fényképezőgép, egy régi Canon vagy praktika. Én végül Rómában érettségiztem és beleszerettem a művészettörténetbe, így a tanulmányaimat először az ELTE-n kezdtem, majd Gulyás Miklós tanácsára felvételiztem a MOME-ra ahova azonnal fel is vettek. Eleinte nehéz volt hogy 2 egyetemre jártam, de pont Zagyvai Sári (aki szintén Futures Talent és osztálytársam volt az, aki azt mondta, döntsek. Nem lehetek egyszerre minden. Kicsit neki is köszönhetem, hogy a fotó mellett döntöttem.
Miként látod a fotográfiához fűződő viszonyodat, hogyan használod ezt a médiumot?
G.V.A.: A fotózás számomra eszköz arra, hogy olyan érzésekről vagy eseményekről kommunikáljak felszabadultan, amelyeket leginkább elrejtenék, vagy elhallgatnék. Az alkotás folyamatában mindig személyes narratívák mentén indulok el, műveimben a művészet és az élet szétválaszthatatlanságát szeretem megmutatni. Sokszor olyan kérdéseket feszegetek, amik úgy tűnnek, hogy a saját generációmat is aktívan foglalkoztatják. A felnőtté válás nehézségei, a klímaszorongás, a folyamatos egzisztenciális nyugtalanság, a nőiség kérdései különböző életszakaszokban, az anyaság és karrier között feszülő ellentét, az otthon fogalmának átértékelődése a külföldi élet perspektívájából, valamint a saját édesanyámhoz fűződő viszonyom.
Milyen kérdések foglalkoztatnak leginkább általában, és hogyan reflektálsz ezekre a munkáidban?
G.V.A.: A hagyományos képi ábrázolásmód és ikonográfia felforgatásával, ironikus kommentárjával próbálom megragadni, játékos kompozíciókba sűríteni a mindennapok banalitásában rejlő szépséget. Szeretek rákérdezni a konvenciókra, feszegetni a határokat, szembesülni és szembesíteni.
Hogyan látod a fotográfia jelenlegi helyzetét, illetve jövőjét?
G.V.A.: Szerintem az elmúlt rövid időben nagyon nagy és nagyon fontos változások történnek a művészetben. Sokkal kevésbé kirekesztő és elitista. Sokkal több a hang és nem kap lehetőséget. Elmosódnak a határok és a médium keretei is.
Min dolgozol most, mik a terveid a közeljövőben?
G.V.A.: Legújabb sorozatom Sorry I Gave Birth I Disappeared But Now I ’m Back most jelent meg szeptemberben könyv formájában a Trolleybooks kiadásában. A londoni TJ Boulting galériában, a Deak Erika Galériában, az amszterdami Unseen fotófesztivalon, a Paris Photon voltak booklaunchaim és hamarosan Berlinben és Milánóban is lesznek. Új sorozatomban a menopauzával szeretnék foglalkozni.
Ismerd meg a Capa Központ többi Futures-tehetségét is!