A hónap alkotóját arra kértük, hogy mutasson be néhány, a számára fontos vagy az utóbbi időben a figyelmét felkeltő fotográfust, illetve képeket, akik/amik nagy hatással voltak rá.

Bár rengeteg mappányi inspirációt gyűjtöttem évek alatt, nagy példaképeim sosem voltak igazán. Az agyam hátsó rekeszeiből mégis felbukkant egy sorozat, amihez sokszor visszatérek, Erik Östensson The Circle and the Line című munkája. Az alkotó szándéka és képi világa igen letisztult: az őt körülvevő világot gyermeki tekintettel fedezi fel újra, és a nézőt is erre bátorítja. Az összefüggésekben sokszor a képpárok által merülhetünk el, amiket újrarendezve újabb és újabb kapcsolódások tárulnak fel. A képek játékosságuk ellenére mégsem súlytalanok, számomra a felszín mögötti mélyebb valóság kereséséről szólnak. A képek elkészítése is külön elmélyülést kívánt, hiszen nagyformátumú kamerával készültek, így az én képzeletemben maga az alkotófolyamat is a tisztánlátás spirituális gyakorlataként jelenik meg.

Emellett két olyan munkát szeretnék bemutatni, amelyeket a készülő sorozataimat inspirálták.

Antoinette Nausikaä a természet és a kultúra összefüggéseit vizsgálja. Benne is kialakult a vágy a városból való kiszakadásra, a természetben való szemlélődésre. Ahogyan én a Pilist járom, ő is elkezdte felkeresni a világ szent hegyeit. Az érintetlen természetet és a csendet sehol sem találva a vizsgálódása az antropocén felé fordult, többek közt a zarándokok után keletkezett nyomokat dokumentálta. Az úton készült fotókon látszik, hogy szemlélődésből születtek, ábrázolóak és mégis absztraktba hajlanak. Ez nagyon közel áll a szívemhez és erre a spontán rendre vágyom, amit nehéz akarni, megkonstruálni. First Moments Of Things I Saw című könyvében a fotókhoz kézzel rajzolt ábrák, és apró figurák társulnak, amiket életre keltve meg is formált a hegy agyagából. Ezeket személyes rituáléknak tekintem, amik jobban átélhetővé teszik a lelki folyamatot a néző számára is. Az apró skiccek a kiállításokon hatalmas méretben emelkednek a falakra festve, mintha az alkotó gondolataiban járnánk. Az utóbbi időben beláttam, hogy amikor a saját bőrömön akarom megtapasztalni a történéseket, a fotózás aktusa nem mindig teszi ezt lehetővé, és a közvetlenséget sem adja vissza, így nagyon inspiráltak ezek a megoldások.

Giulia Bianchi Women Priest Project-je egészen más, a nemhivatalos római katolikus női papság történetével, jelenével foglalkozik. A sorozat elsődleges célja, hogy felhívja a figyelmet ezeknek a nőknek a helyzetére, akik meghívást kaptak a papságra, mégsem gyakorolhatják a hivatásukat nyilvánosan. A téma mellett az ragadott meg leginkább, hogy az életük dokumentálásán túl megjelenik egyfajta lírai képiség is, ami felmutatja azokat az értékeket, amit a feminista spiritualitás hordoz. A Női lelkiség munkacímű projektemhez merítettem ebből ihletet, mivel maga a figyelemfelhívás és az erősen szubjektív vagy meditatív képiség együttműködése nagyon foglalkoztat. A kontempláció és a tett sokszor ellentétesnek gondolt fogalmainak együtt alkalmazása egy nagy kihívás. A másikat igazán meghallgatni egy aktív tevékenység, ami segítheti a társadalmi változásokat.

Nézd meg Zellei Boglárka Éva, 2022. december hónap alkotójának többi bejegyzését is!