A hónap alkotóját arról kérdeztük, hogy az utóbbi időben merre járt, mivel foglalkozott, min dolgozott. Németh György az utazásairól mesélt.
Amióta befejeztem a „megélhetési fotózást”, ismét amatőr lettem, és jó ez így nekem. Kedvemre dolgozom, magam választok munkát, néha nem is választok, csak úgy vadászok képekre. Persze ez azzal jár, hogy többet foglalkozom egy témával, mintha csak egy hírt kellene leadnom kötött időre. Amit meg projektnek nevezhetek, azon több mint 25 éve dolgozom. És ez a homokháti tanyavilág dokumentálása.
Amikor Szebeni András létrehozta a (elhunyta után róla elnevezett) Szebeni Műhelyt ismét lett kötelező munka. Minden évben eltölt a csoport egy (néha kettő) hetet egy városban, és megfogalmazza hogy milyen az élet az ottlakóknak, meg nekünk, a látogatóknak. Mindenki megy a saját feje/szeme után, de van egy kötelező is. Általában a néhány hónappal későbbi kiállításon látjuk először egyben az elkészült anyagot.
Az elmúlt évben Szerbiában, a vajdasági Zenta magyarlakta kisvárosban dolgoztunk. A kötelező téma meg a Tisza folyó volt, könnyű téma, hiszen ott van a városban, kiváló a halászlé, az ottlakók egy része hajón éli le az életét. Szeptember elején nyílik mintegy 80-90 képpel a kiállításunk a csodásan helyreállított zsinagógában. Ezzel még van munka, mindig az utolsó percig igazgatja a fotós a kész(nek mondott) anyagot.
Viszont néhány hete érkezett a műhely haza a szlovákiai Kassa városából, s az ott készített képek még nem kiállítás készek. A gyönyörűen rendbehozott belváros közepén a Szent Erzsébet Dóm valamilyen képi megfogalmazása lett a kötelező feladat. Én megpróbáltam a fényekre koncentrálni, hajnalban és naplemente környékén dolgoztam. Szeretem, használom a kemény ellenfényeket. Én magam eléggé rosszul válogatok, támaszkodom erősen a kurátor, az alkotótárs véleményére. Most is így vagyok ezzel. Napról napra válogatok, szerkesztek úgy, hogy fogalmam sincs hogyan áll majd össze a közös kiállítás. Ezt dolgozom most. És úgy általában többnyire így dolgozom, Régimódi fotográfus vagyok.
