A huszadik század első felében alkotó Santhó Imre magyar származású grafikus, illusztrátor és divatfotós volt, akinek munkássága a nemzetközi magazinok hasábjain is visszhangra talált. A két világháború között divatrajzaival, fotóival és illusztrációival szerzett nemzetközi hírnevet, miközben filmsztárokkal és modellekkel dolgozott együtt. Pályája során fotózott Berlinben, Bécsben, Budapesten, Olaszországban és a Jugoszláv Királyságban, ennek ellenére munkái napjainkban alig ismertek. A Capa Központban látható Elegancia és kísérletezés című kiállítás az első magyarországi tárlat, amely kifejezetten Santhó életművére összpontosít. A kiállítás leginkább a divatfotóira fókuszál, de ezek mellett korábban nem látott grafikákat, illusztrációkat és dokumentumokat is bemutat.

Santhó Imre 1893. január 3-án született Budapesten. 1899-ben édesapja, Santhó Miklós festőművész magával vitte Münchenbe, így ott végezte el a középiskolát és tanult rajzolni Anton Ažbe és Hollósy Simon iskolájában. 1914-ben rövid ideig Otto Ludwig Haas-Heye berlini Wilhelmstrassén található divatstúdiójában dolgozott rajzolóként. Az első világháború idején az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregében szolgált. Miután megsebesült, egy ideig Budapesten élt, ahol rajziskolát nyitott, filmplakátokat, divatrajzokat és reklámgrafikákat készített, valamint tudósított a párizsi és berlini divatról. 1920-ban publikálta aktrajzait a korabeli pesti élet híres színésznőjéről, Becker Bäbyről, amelyek nagy botrányt okoztak, és bírósági eljáráshoz vezettek. Az utolsó tárgyalásra 1923 végén került sor, azonban Santhó ekkor már nem tartózkodott Magyarországon, 1924-ben Berlinbe költözött. 

Botrányos aktok

Santhónak 1920-ban tíz aktrajza jelent meg Becker Bäbyről. A hatóságok „szemérem elleni vétség” miatt bíróság elé állították őket. A tárgyalások során a védelem azzal érvelt, hogy az album képei „művészi aktok s így azok csupán művészi szempontokból bírálhatók felül, másból nem”. Ennek eldöntésére a törvényszék szakértő meghallgatását rendelte el. A sors iróniájaként éppen Imre apjának, Santhó Miklósnak egykori gimnáziumi társát, Lyka Károly művészettörténészt kérték fel szakértőnek, aki szerint „az egész gyűjtemény semmiféle szempontból nem képvisel művészi értéket”. Volt tárgyalás 1921-ben, 1923-ban és 1925-ben is. Santhót 1921-ben nyolcnapi, 1923-ban már háromhavi fogházra ítélték pénzbüntetés mellett. 1925-ben Becker Bäbyt és Kellner Istvánt, a kiadót felmentették, Santhó pedig nem jelent meg a tárgyaláson, így pár évig szerepelt a körözöttek listáján; ezt 1927-ben vonták vissza, amikor is az egész ügy elévülés miatt megszűnt.

Divatfotós Berlinben 

Santhó 1933-tól kezdve készített divatfényképeket, felvételei olyan rangos német magazinokban jelentek meg, mint a Die Dame, a Die neue linie, valamint a Der Silberspiegel. Utóbbi címlapján mintegy nyolcvan alkalommal szerepeltek a női modellekről készített fotói. Munkáit harmonikus kompozíció, a fény és árnyék hatások játéka, kísérletező technikák, merész beállítások és változatos helyszínek jellemzik.

A korszak divatfotográfusai közül Santhó tért el a legtöbbször a bevett ábrázolásmódoktól és használta különböző, kreatív formákban a fényképeket. Több alkalommal emelte be magába a fényképbe az illusztrációkat: volt, hogy a modellek nagyméretű divatrajzok mellett pózoltak, máskor táj- és városképek előtt álltak, alkalmanként pedig különböző fényképekről kivágva helyezte őket egymás mellé. A montázs és duplaexpozíció technikájával többször jelenítette meg őket különböző méretben és/vagy ruhákban ugyanazon a képen. 

Nemzetközi sikerek 

Santhó számos alkalommal hagyta el Berlint egy-egy fotózás végett, képei francia, osztrák, magyar és lengyel magazinokban egyaránt megjelentek. 1936 végén a Mode in den Donaustädten Wien und Budapest című anyaghoz a Belvedere-parkban, a Stephansdom és a Mozart-emlékműnél, illetve a Halászbástyánál, az Országházháznál és a Lánchídnál fotózott modelleket. 1938-ban és 1939-ben több alkalommal jelentek meg képei a legújabb bécsi divatról.  1937 nyarán az akkor a Jugoszláv Királysághoz tartozó Dubrovnik városában fényképezte a tengerben vidáman fürdőző és a kikötőben pózoló modelleket, 1939-ben pedig az Olaszországba is elutazott egy megbízás miatt. 

Sokoldalú alkotóként számos korabeli hírességgel került kapcsolatba. Portrékat készített színészekről és filmsztárokról, többek között Zarah Leanderről, Gina Falckenbergről, Lilian Harveyról, Tasnády Máriáról, Johannes Heestersről, Lída Baarováról, Berthold Ebbeckéről és Herma Relinről. Berlini műtermekben festőket és szobrászokat örökített meg, például Paul Scheurichet, Willy Jaeckelt és Fritz Klimscht, emellett fényképezte az első német topmodellt, Karin Stilkét, valamint Helda Romatzki és Schulze-Bibernell divattervezők ruháit. Készített filmplakátot Kertész Mihály egyik korai filmjéhez, állított ki a Fészek Művészklubban Molnár C. Pállal és Zádor Istvánnal, tervezett borítót a fotótörténet fontos alkotója, Edward Steichen fényképének felhasználásával, illusztrátorként pedig Heinrich Zille mellett mutatták be egy német magazinban.

Az utolsó évek…

Santhó 1943-ban ugyan hazaköltözött a magyar fővárosba, ahol a háború vége után főleg karikatúrákat készített, azonban vélhetően 1948-ban már vissza is tért Németországba. Az 1950-es években Frankfurt am Mainben élt és itt is hunyt el. 

A cikk szövegének forrásául az Elegancia és kísérletezés  – Santhó Imre divatfotóinak újrafelfedezése című kiállítás falszövegei szolgáltak. A kiállítás kurátora Gáspár Balázs. 

Santhó Imre életének és műveinek kutatása az Európai Unió Culture Moves Europe mobilitási programjának és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készült.  

A tárlat 2025. november 23-ig tekinthető meg a Capa Központban. 

A kiállításon látható képek a Museum für Kunst und Gewerbe Hamburg és a Kunstbibliothek Berlin gyűjteményéből származnak.