Rögzítés – Fiáth Titanilla Rodrigo Abd egy képe kapcsán

Egy fotográfus vagy egy fénykép, aki vagy ami minden másnál többet jelent. Mindenkinek van egy ilyen. Egy fotográfus, akinek a kiállításáért több száz kilométert utazunk, akinek az albumáért egy kisebb vagyont kiadunk, akinek a képeihez mindig visszatérünk. Vagy egy fénykép, amely magába sűríti mindazt, ami számunkra fontos; amelyen ott a barthes-i punctum; amely mindig mutat valami újat, miközben soha nem tudjuk véglegesen megfejteni. Erről kérdezünk olyan, ismert embereket, akik szakmájuk szerint nem fényképekkel foglalkoznak, de valamilyen formában az ő életükben is fontos szerepet játszik, játszhat a vizualitás.

Fiáth Titanilla (1977) börtönpszichológus, rapper, aki Bulgari a tyúklábmintán. Szimbólumok a börtönben címmel tartott előadást a Capa Központban, Rodrigo Abd (1976) fotóriporter Guatemalaváros című sorozatának egyik fényképét választotta.

Rodrigo Abd: Guatemalaváros (részlet a sorozatból, 2003–2005) © Rodrigo Abd

Egy, a Mara Salvatrucha nevű közép-amerikai genghez kapcsolódó videoklipben láttam először a fotót, ami Rodrigo Abd Guatemalaváros (2003–2005) című sorozatának a része.

R. Dávid a baracskai börtönbeszélő után azt mondja, van valami ijesztő abban a magabiztosságban, ahogy a kisfia odaszalad hozzá az asztalsorok között. Egy „normális gyereknek” félnie kéne itt – az övé öt éve jön minden hónap első szombatján, immár szorongások nélkül, mintha hazaérkezne. T. Zsolt a sétán látja meg a fiát, először meg sem ismeri, pedig egymással szemben edzenek a toloncnál; M. Milánnak az előzetesből üzenik meg, hogy tényleg bebukott a kisebbik – aznap délután már a fogdán ül „tiszteletlen magatartásért”. R. János az apjával együtt visz virágot a Szűzanyának minden betörés előtt. S. Zsolt azt írja egy dolgozatában, a „férfias férfi én magam vagyok, erős és magabiztos” – civilben a metróállomások mögé bújva heroinozik, hogy ne vegyék észre az ismerősei. Amikor visszakerül a fegyházba, néhány hét múlva újra kigyúrt és hatalmas, akárcsak a korábbi büntetései idején. Miután váratlanul összeesik és nem sikerül újraéleszteni, a feleségét és a gyermekeit hallom kiáltozni a börtönfalak előtt, amíg várom a villamost az Új köztemetőnél. Az Európai Unió által összeállított „apa-fia kapcsolatjavító tréningen” mindenki egyetért abban, hogy a gyermeket elsősorban arra kell megtanítani, hogy megvédje magát. Lupo hozzáfűzi, hogy neki azért tetszett, amikor egy „magyar gádzsi”, egy szülőtárs az óvodából egyszer becsöngetett hozzájuk, és „minden darázás nélkül, frankón” megkérte, hogy beszéljen a nagyobbik fiával, mert erőszakos (később a fiú előzetes letartóztatásba került, ő pedig néhány héttel a szabadulása után kábítószer-túladagolásban meghalt. Nem is találkoztak). A Tökölön, kutyákkal dolgozó terapeuták hiába javasolták az elítélt fiatalkorúaknak, hogy a foglalkozások végeztével dicsérjék meg az állatokat, azok csak néztek maguk elé, nem értették a feladatot.

Fiáth Titanilla
börtönpszichológus, rapper

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük