A hónap alkotóját arról kérdeztük, hogy az utóbbi időben merre járt, mivel foglalkozott, min dolgozott. Az előző rész után Radisics Milán ezúttal olyan sorozatokat mutat be, amelyek ugyan a vízről szóló projektjének részei, de akár önálló szériaként is megállják a helyüket.

Flow-élmény

A Water.Shapes.Earth projekt fotózása során minden repülés külön felfedezés és óriási élmény. Az új perspektíva magával ragad, a látvány újszerűsége elkápráztat, de Izland déli részén a gleccserfolyók fotózása már-már euforikus élményt nyújtott. A hegyekből érkező patakok az útjuk során feloldják az ásványi anyagokat, ezáltal különböző színűvé alakulnak, majd a fekete, vulkanikus homokkal borított több kilométeres síkságon szétterülnek, és óriási absztrakt akvarellfestményekre emlékeztető látványt hoznak létre.

Nekünk, „alföldi embereknek”, a teljesen újszerű jelenség önmagában is felemelő érzés, de a napról napra változó formavilág által végképp magával ragadó lesz a téma.

A vizes területek természeti szépséget fotózva gyorsan beláttam, hogy a víz és a vizes területek egyre nehezebben értékelhetőek az érem másik oldalának ismerete nélkül, így az ember és a természet koegzisztenciáját ábrázoló helyszínek felkeresésével bővítettem a projektet. Következzen pár mezőgazdasági és ipari példa, míg végül a szennyezés legdurvább nyomaira is sor kerül.

Az ember ujjlenyomata a földön

Andalúziában olyan tájakat fedeztem fel, ahol gyönyörű, ujjlenyomatokhoz hasonló egyedi és megismételhetetlen mintázatokat alkotva terülnek el a lédús citrusokat termő birtokok.

A szárazság, a víz hiánya jelentős problémákat okoz Spanyolországban is, ezért mesterséges módszerekkel oldják meg az öntözést. A termesztők találékonyságát dicséri az a megoldás, mely kiküszöböli a problémát: a birtokok általában mesterséges tavak mellett helyezkednek el, a domboldalakon pedig több méter magas lépcsőket alakítottak ki, amelyek mentén vízelvezető csatornák gondoskodnak róla, hogy a narancsfák gyökerei elegendő nedvességhez jussanak. Ezek a kreált patakrendszerek a hatalmas hidroforok által szivattyúzott vizet közvetítik a lépcsőfokok között, életben tartva a gyümölcsfákat a legforróbb hónapokban. Erről még több olvasható a Water.Shapes.Earth projekt oldalán.

Levegőből másként fest a táj és sok mindenre fény derül. Például arra is, hogy az építészek a mocsárra tervezték a szállodakomplexumot és az apartmanok sormintái a néhai csatorna alakját követik.

Festői szántóföldek

Spanyolország legszárazabb részén, Zaragoza és Toledo környékén, a farmerek kénytelenek minden egyes területet művelni, így a néhai folyók hordalékából kialakult dombok is sorra kerülnek. Itt több a nedvesség, és az esős időszakban kis falakkal megfogható a víz, hogy a száraz időszakra is nedves maradjon a talaj. Nagy küzdelem árán jutnak a gabonához, miközben egyáltalán nincsenek tudatában, hogy ismert festőik nyomában járnak, Picasso vagy Miró festményeiből ismert formavilágot hoznak létre.

Sómezők

A lagúnák azok a területek, ahol az édesvíz találkozik a sós tengerrel. A végtelennek tűnő területek laposak, így alkalmasak sólepárló medencék kialakítására. Öt-hatszáz vagy akár kétezer évvel ezelőtt rengeteg sóra volt szükség, hiszen amelyik uralkodó nagy tengeri flottát akart üzemeltetni, távolabbra hajózni az új földrészek felfedezése érdekében, annak rengeteg sóra volt szüksége a tartósítás miatt. A sókitermelésnek így komoly hagyományai vannak, a terület pedig különleges látványt nyújt a sóban alakuló speciális baktériumoknak köszönhetően.

Mára már más módon is tudjuk tartósítani az élelmiszereket, ezért ezek a födek teljesen átalakultak. Van köztük természetvédelmi terület, szántóföld, túraútvonal…de ami megmaradt, az nagyon egyedi formavilágot kínál a fotósok számára.

Igen, bármennyire is meglepő, ez így néz ki a természetben is. A bíbor színárnyalatok egy speciális algából jönnek létre, amely koncentrációja növekszik a sótartalom növekedésével. A másik érdekesség, amire figyelmes lettem, hogy területről területre változik a szín árnyalata, amely a talaj összetételétől, annak mikrobiológiájától és a terület klímájától is függ – a színpaletta régióról régióra a zöldtől a sötétbarnáig terjed, a sárgát és a narancssárgát is magában foglalva.

A formák és a színek gazdagsága annyira inspirált, hogy Rothko festményeire emlékeztető kompozíciók sorát sikerült elkészíteni az általam tavaly meglátogatott tizenöt sólepárló területén.

Szennyezés

Ugyanannyira színes téma, de korántsem olyan vidám, mint a sóleparlók. Az, hogy egyre többen vagyunk a bolygón, az az ipari növekedés kényszerével is jár. A sok termelés pedig sok mérgező és szennyező anyagot hoz létre, így óriási sebhelyek keletkeznek a föld felszínén. Hozzáteszem, hogy ezek eddig is mellettünk voltak, csak éppen nem foglalkoztunk velük, mert más perspektívából néztük őket.

Radisics Milán Hogyan formálja a víz a Földet című, MÚOSZ Nagydíjas sorozata teljes egészében megtekinthető a 37. Magyar Sajtófotó Kiállításon, amely 2019. május 12-ig látható a Capa Központban.