Radisics Milán: A természet és az ember földi lenyomatai

A hónap alkotóját arról kérdeztük, hogy az utóbbi időben merre járt, mivel foglalkozott, min dolgozott. Az előző rész után Radisics Milán ezúttal olyan sorozatokat mutat be, amelyek ugyan a vízről szóló projektjének részei, de akár önálló szériaként is megállják a helyüket.

Flow-élmény

A Water.Shapes.Earth projekt fotózása során minden repülés külön felfedezés és óriási élmény. Az új perspektíva magával ragad, a látvány újszerűsége elkápráztat, de Izland déli részén a gleccserfolyók fotózása már-már euforikus élményt nyújtott. A hegyekből érkező patakok az útjuk során feloldják az ásványi anyagokat, ezáltal különböző színűvé alakulnak, majd a fekete, vulkanikus homokkal borított több kilométeres síkságon szétterülnek, és óriási absztrakt akvarellfestményekre emlékeztető látványt hoznak létre.

Nekünk, „alföldi embereknek”, a teljesen újszerű jelenség önmagában is felemelő érzés, de a napról napra változó formavilág által végképp magával ragadó lesz a téma.

Radisics Milán: A Geirlandsá és Stjórm gleccser-folyók találkozása a
Kirkjubæjarklaustur falu közelében © Radisics Milán
Radisics Milán: Nem véletlen, hogy ezeket a vízfolyásokat gyakran a föld vénáinak nevezik © Radisics Milán
Radisics Milán: Száraz, nyári időszakban csak egy-egy erecske próbál meg utat törni a végtelen fekete síkságban, a tavaszi olvadásnak már csak a nyomai maradtak meg © Radisics Milán
Radisics Milán: A Kudafljót folyó textúrái kék órában fotózva© Radisics Milán
Radisics Milán: A víz alakítja magának az utat a Höfn-öbölben © Radisics Milán
Radisics Milán: A Bjórsá folyóba vörös homokot szállító patak torkolata az Atlanti-óceán partjainak közelében © Radisics Milán
Radisics Milán: Dorgeirsstadir közelében kristálytiszta víz terjed a rózsaszín homokon © Radisics Milán

A vizes területek természeti szépséget fotózva gyorsan beláttam, hogy a víz és a vizes területek egyre nehezebben értékelhetőek az érem másik oldalának ismerete nélkül, így az ember és a természet koegzisztenciáját ábrázoló helyszínek felkeresésével bővítettem a projektet. Következzen pár mezőgazdasági és ipari példa, míg végül a szennyezés legdurvább nyomaira is sor kerül.

Az ember ujjlenyomata a földön

Andalúziában olyan tájakat fedeztem fel, ahol gyönyörű, ujjlenyomatokhoz hasonló egyedi és megismételhetetlen mintázatokat alkotva terülnek el a lédús citrusokat termő birtokok.

A szárazság, a víz hiánya jelentős problémákat okoz Spanyolországban is, ezért mesterséges módszerekkel oldják meg az öntözést. A termesztők találékonyságát dicséri az a megoldás, mely kiküszöböli a problémát: a birtokok általában mesterséges tavak mellett helyezkednek el, a domboldalakon pedig több méter magas lépcsőket alakítottak ki, amelyek mentén vízelvezető csatornák gondoskodnak róla, hogy a narancsfák gyökerei elegendő nedvességhez jussanak. Ezek a kreált patakrendszerek a hatalmas hidroforok által szivattyúzott vizet közvetítik a lépcsőfokok között, életben tartva a gyümölcsfákat a legforróbb hónapokban. Erről még több olvasható a Water.Shapes.Earth projekt oldalán.

Radisics Milán: Cantillana közelében a tavak körüli domborzat nyújt megfelelő körülményeket a mediterrán cserjéseknek. Izgalmas látképet nyújtanak a kacskaringós fasorok, a köztük folyó patakok, az algásodó, mesterséges tavak és a közelben található bányászati területről árulkodó különleges, vöröses árnyalatú föld © Radisics Milán

Levegőből másként fest a táj és sok mindenre fény derül. Például arra is, hogy az építészek a mocsárra tervezték a szállodakomplexumot és az apartmanok sormintái a néhai csatorna alakját követik.

Radisics Milán: A Hotel Fuerte El Rompido Dél-Spanyolországban – az építészet és a természet szimmetrikus kompozíciója. Félig szálloda, félig mocsár, a kettőt egy golfpálya választja szét © Radisics Milán

Festői szántóföldek

Spanyolország legszárazabb részén, Zaragoza és Toledo környékén, a farmerek kénytelenek minden egyes területet művelni, így a néhai folyók hordalékából kialakult dombok is sorra kerülnek. Itt több a nedvesség, és az esős időszakban kis falakkal megfogható a víz, hogy a száraz időszakra is nedves maradjon a talaj. Nagy küzdelem árán jutnak a gabonához, miközben egyáltalán nincsenek tudatában, hogy ismert festőik nyomában járnak, Picasso vagy Miró festményeiből ismert formavilágot hoznak létre.

Radisics Milán: Joan Miró festményre emlékeztető formák a nap utolsó sugaraival megvilágítva © Radisics Milán
Radisics Milán: Barcelona és Zaragoza között félúton a talaj különböző szintjei teljesen más színekben pompáznak © Radisics Milán
Radisics Milán: Botorrita falu határában találtam az egymásba fonódó szürreális alakokat © Radisics Milán
Radisics Milán: La Muela település környékén állatkákra hasonlító formákat fedeztem fel © Radisics Milán
Radisics Milán: Zaragozától keletre a dombok körüli foltok és kőfalak összképen a fantáziánkra van bízva, hogy mit találunk a képen© Radisics Milán
Radisics Milán: Kubista festményre emlékeztető szántóföld Toledo környékén © Radisics Milán

Sómezők

A lagúnák azok a területek, ahol az édesvíz találkozik a sós tengerrel. A végtelennek tűnő területek laposak, így alkalmasak sólepárló medencék kialakítására. Öt-hatszáz vagy akár kétezer évvel ezelőtt rengeteg sóra volt szükség, hiszen amelyik uralkodó nagy tengeri flottát akart üzemeltetni, távolabbra hajózni az új földrészek felfedezése érdekében, annak rengeteg sóra volt szüksége a tartósítás miatt. A sókitermelésnek így komoly hagyományai vannak, a terület pedig különleges látványt nyújt a sóban alakuló speciális baktériumoknak köszönhetően.

Mára már más módon is tudjuk tartósítani az élelmiszereket, ezért ezek a födek teljesen átalakultak. Van köztük természetvédelmi terület, szántóföld, túraútvonal…de ami megmaradt, az nagyon egyedi formavilágot kínál a fotósok számára.

© Radisics Milán
Radisics Milán: Franciaország, Aigues Mortes, Salines du Midi © Radisics Milán

Igen, bármennyire is meglepő, ez így néz ki a természetben is. A bíbor színárnyalatok egy speciális algából jönnek létre, amely koncentrációja növekszik a sótartalom növekedésével. A másik érdekesség, amire figyelmes lettem, hogy területről területre változik a szín árnyalata, amely a talaj összetételétől, annak mikrobiológiájától és a terület klímájától is függ – a színpaletta régióról régióra a zöldtől a sötétbarnáig terjed, a sárgát és a narancssárgát is magában foglalva.

A formák és a színek gazdagsága annyira inspirált, hogy Rothko festményeire emlékeztető kompozíciók sorát sikerült elkészíteni az általam tavaly meglátogatott tizenöt sólepárló területén.

© Radisics Milán
© Radisics Milán
© Radisics Milán
© Radisics Milán
© Radisics Milán
© Radisics Milán
© Radisics Milán
© Radisics Milán

Szennyezés

Ugyanannyira színes téma, de korántsem olyan vidám, mint a sóleparlók. Az, hogy egyre többen vagyunk a bolygón, az az ipari növekedés kényszerével is jár. A sok termelés pedig sok mérgező és szennyező anyagot hoz létre, így óriási sebhelyek keletkeznek a föld felszínén. Hozzáteszem, hogy ezek eddig is mellettünk voltak, csak éppen nem foglalkoztunk velük, mert más perspektívából néztük őket.

Radisics Milán: Óriási repedések a szulfittal telített mesterséges tóban, amely a világ legnagyobb réz- és aranybányájában melléktermékként keletkezik.Egy teljesen átlagos méretű fa segít az arányok érzékeltetésében. Spanyolország, Minas de RioTinto © Radisics Milán
Radisics Milán: A RioTinto bánya a múltban réz- és pirittermelésben volt érdekelt, ma főleg az aranyra koncentrálnak, így évszázadok során rengeteg, különféle szennyező anyag került a környező völgyekbe © Radisics Milán
 
Radisics Milán: A vörösiszapot tároló medence falait folyamatosan karbantartják, hogy megelőzhetőek legyenek az olyan balesetek, mint amilyen Kolontárnál történt 2010-ben. Spanyolország, San Cibrao © Radisics Milán
Radisics Milán: Rézbánya és fémipari feldolgozó gyár hulladékanyagát dömperek szállítják a nagy tárolókba, hogy az évtizedek során, kiszáradás útján kerüljön neutralizálásra. Gerena, Spanyolország© Radisics Milán
Radisics Milán: A phosphogypsum, a műtrágya gyártásának a rendkívül mérgező mellékterméke évtizedek óta sorsára hagyva áll a spanyol Huelva melletti lagúnában, így a homokos talajon keresztül folyamatosan szivárog, és teljesen átitatta a környező csatornákat © Radisics Milán
Radisics Milán: A phosphogypsummal teli tározókban rádiókatív szennyvíz áll, amely évtizedek óta vesztegel a spanyol Huelva melletti lagúnában. Rendkívül látványos és rendkívül veszélyes a környezetére © Radisics Milán

Radisics Milán Hogyan formálja a víz a Földet című, MÚOSZ Nagydíjas sorozata teljes egészében megtekinthető a 37. Magyar Sajtófotó Kiállításon, amely 2019. május 12-ig látható a Capa Központban.

Leave A Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük