A hónap alkotóját arról kérdeztük, hogy az utóbbi időben merre járt, mivel foglalkozott, min dolgozott. Szilágyi Lenke az idei mexikói és magyarországi filmforgatásokon készített képeit, vizuális jegyzeteit mutatja be.

Ebben az évben lehetőségem volt másfél hónapig Mexikóban dolgozni egy forgatáson. Ez teljes egészében munkával telt, mivel egy filmes munkanap alapból tizenkét óra, ami még hosszabbra is tud nyúlni, ritkábban rövidebbre. A fennmaradó időnél meg még többet is kitölt az utómunka, szóval elég feszes volt. A fővárostól úgy kilenc órányira, egy faluban voltunk, a querétarói hegyekben, ahol a film játszódik.  Lényegében el voltam zárva a külvilágtól, a telefonom nem működött, wifi sem volt, egy helyre lehetett beülni, ahol volt két számítógép, az egyik hosszabb időre elromlott, a másikon meg lekoptak a betűk, az is spanyol kiosztásban, szóval egy rövid levél megírása is elég munkás volt, így  csak minimálisan vettem igénybe. Nagyon belevaló nőket ismertem meg ott, a rendező, Tatiana Huezo, az operatőr, Dariela Ludlow, egész nap azt a nehéz kamerát cipelte, meg a mikrofonosok is nők voltak egyébként, de a főszereplőké a legnagyobb elismerésem, akik  kilenc és tizennégy éves  kislányok. Vidéki falvakból szedték össze őket, rendkívül komolyan és fegyelmezetten csinálták végig. Hajnali ötkor, a sokadik felvétel után, a tizennegyedik órában sem lettek nyűgösek, fáradtak, nem panaszkodtak, szóval igyekeztem én is odatenni magamat. Így arra nem nagyon volt mód, hogy valami saját dolgot is csináljak, inkább csak jegyzeteknek nevezném azt a pár képet amit kiválasztottam. A filmet még nem mutatták be, így arról nem publikálhatok, de nagyon várom, és remélem sikere lesz.

Több magyar filmben is dolgoztam az utóbbi két évben, például Tóth Barnabás rendezésében az Akik maradtak talán most indul el a világhír felé.