A Capa Központ 2020-as Futures-tehetségei: Máté Balázs

A tizenegy európai ország tizenegy fotográfiai intézménye együttműködéseként megvalósuló European Photography Platform Futures projektjének egyik fő célja feltörekvő tehetségek felfedezése és a nemzetközi fotográfiai életbe, különös tekintettel a műtárgypiacra való bevezetése. Az öt kiválasztott fiatal alkotó részt vehet és bemutatkozhat az idei Unseen Amsterdamon. Ismerd meg a Capa Központ idei Futures-tehetségeit, akiket a fotográfiához fűződő viszonyukról, munkájukról, jövőbeli terveikről kérdeztünk!

Máté Balázs

Máté Balázs (1988) fotográfus, Budapesten él és dolgozik. Munkájának középpontjában az észlelés, a vizuális érzékelés és a tapasztalatok vizsgálata, valamint a képértelmezés problematikája áll. Projektjei keretében arra keresi a választ, hogy megoszthatóak-e egymással a valóságról szerzett tapasztalataink, van-e átjárás az objektív és a szubjektív között? A fotográfia médiumára a kibővített érzékelés lehetséges eszközeként tekint. 2016-ban, 2017-ben és 2019-ben elnyerte a Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjat. Munkáit számos galériában és fesztiválon mutatták be, többek között a Saatchi Galéria, a Ludwig Múzeum, a Dubai Design Days, a Vienna Photobook Fair, a Backlight Photo Festival és a Budapest Art Market-en. Fotósorozatai számos magazinban jelentek meg, mint például a Wallpaper Magazine, a The Room Magazine, az IGNANT, az Self Publish Be Happy, a Thisispaper, az U + MAG, a Waterfall Magazine és a Der Greif.

© Máté Balázs

Mikor és hogyan találkoztál először a fotográfiával? Miért és hogyan vált fontossá számodra?

A középiskolában, ahova jártam, volt a legfelső emeleten egy kis fotólabor, és volt egy félév, amikor megtanulhattuk az alapokat: fénymérés, hívás, nagyítás. Amikor vége volt ennek a félévnek, két osztálytársammal tovább jártunk a laborba. Nagyon megtetszett ennek a helynek a hangulata, a végtelen lehetőség a kísérletezésre; nagyjából, gondolom, ugyanaz, mint ami annyi más embert is megfog az elején. Hármunk közül ketten végül a MOME fotográfia szakán folytattuk. Szóval, alapvetően eléggé intézményes keretek között kerültem közel a fotográfiához, kíváncsi vagyok egyébként, hogy miben lenne más most a viszonyom a médiummal, ha nem így kezdődött volna.

Miként látod a fotográfiához fűződő viszonyodat, hogyan használod ezt a médiumot?

A fotográfiát az elejétől fogva az érzékelés kibővítésének érzem. Nagyon tetszik az, hogy felmerül bennem valami, amit szabad szemmel sok esetben nem is láthatnék, és ezzel az apparátussal a szemnek is láthatóvá tudom tenni: szóval a fotóval olyan dolgokat tudunk megnézni, amit szabad szemmel egyszerűen nem. Ez az, ami igazán foglalkoztat ebben a médiumban. Nem nagyon hiszek abban, hogy a fotográfia alkalmas lenne a valóság hű ábrázolására, de azt hiszem, annál többet megtudhatunk általa a saját, valósághoz fűződő viszonyunkról. Az utóbbi időben újra elkezdtem filmre dolgozni, ez egy teljesen más viszonyba hozott a fotóval. Talán kicsit kevésbé szól a kísérletezésről (ott számomra sokszor nagyon fontos, hogy azonnal lássam az eredményt, hogy annak ismeretében tudjak haladni az újabb felvetések mentén), hanem sokkal inkább egyfajta folyamatos jelenlétről, amit nagyon izgalmasnak érzek.

Milyen kérdések foglalkoztatnak leginkább általában, és hogyan reflektálsz ezekre a munkáidban?

A munkáim többségében leginkább a néző és a látvány viszonya foglalkozta. Régebbi munkáimban ez jellemzően a különböző sztereotípiákra koncentrálódott, arra, hogy milyen előzetes tudással nézünk bizonyos jelenségekre, és ez a tudás miképpen befolyásolhatja azt, ahogyan látunk, érzékelünk. Később már specifikusan az észlelés és a képértelmezés problémája érdekelt: hogyan működik a vizuális érzékelés, létezik-e valamiféle abszolút, „tiszta tekintet”? Alapvetően szerencsésnek és fontosnak tartom, hogy a nézőt időről időre emlékeztessék a saját néző mivoltára, és ezzel folyamatosan újra tudja fogalmazni a saját viszonyát a látottakkal, legyen az egy fotósorozat, vagy bármi más a világban – ez egy olyan befogadói állapot, amire törekszem, hogy létrejöjjön, amikor valaki a munkáimat nézi.

Hogyan látod a fotográfia jelenlegi helyzetét, illetve jövőjét?

Ez nehéz kérdés, mert a fotográfia mára már valóban olyan univerzálisan és minden szinten jelen van az életünkben, mint mondjuk a nyelv, szóval nehéz magáról a fotográfiáról általánosságban kijelentéseket tenni. Már tíz éve is közhely volt arról beszélni, hogy a fotográfiai apparátusok mindenki számára elérhetővé váltak – ez már javarészt a gyermekkoromban is igaz volt. Napjainkra azonban ez oda jutott, hogy széles tömegek számára a mindennapi önreprezentáció elsődleges formájává vált a fotó. Ez pedig szerintem egy érdekes jelenség: úgy, hogy mindannyian tudjuk, milyen könnyű manipulálni ezzel a médiummal, valamiért mintha még mindig rendületlenül és reflex-szinten elhinnénk neki, hogy a valóságot mutatja meg.

Min dolgozol most, mik a terveid a közeljövőben?

A legutóbbi munkámban, amin az idén februárban bemutatott, 2019-es Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjas év keretében kezdtem dolgozni, a csoport és a sokaság, az egyének közötti összekapcsolódás és összehangolódás foglalkoztatott, illetve ezekkel szemben a különállás és az individualizáció. Rögtön a kiállítás után (sőt, lényegében még közben) egy nagyon fontos dolog történt: egy világjárvány keretei között kollektíven tapasztaltuk meg az egymástól való elszigetelődést, de közben ugyanakkor a közös, összehangolt cselekvés szükségességét is, és azt, hogy valamiben világszinten közösen vagyunk benne (még akkor is, ha különböző társadalmi osztályokat nagyon eltérően sújtott a vírus). Egy másik esemény az amerikai BLM tüntetéssorozat, ami jelenleg is tart, és a világ leggazdagabb országában élik meg az emberek a kiállást egy brutális, kollektív elnyomás ellen, ami most nagyon plasztikusan rajzolódik ki a szemünk előtt. Mind a kettő másképp ugyan, de tömegélményről, a kollektív tapasztalatok különböző, intenzív formáiról szól. Ezeket a saját és látott tapasztalatokat is felhasználva szeretném a közeljövőben folytatni a munkát az elkezdett sorozaton.

Válogatás Máté Balázs képeiből

Máté Balázs: Nexus, no. 1 © Máté Balázs
Máté Balázs: Nexus, no. 2 © Máté Balázs
Máté Balázs: Nexus, no. 3 © Máté Balázs
Máté Balázs: Nexus, no. 4 © Máté Balázs
Máté Balázs: Nexus, no. 5 © Máté Balázs
Máté Balázs: Nexus, no. 6 © Máté Balázs
Máté Balázs: Beyond the Mark, no. 2 © Máté Balázs
Máté Balázs: Beyond the Mark, no. 4 © Máté Balázs
Máté Balázs: Beyond the Mark, no. 5 © Máté Balázs
Máté Balázs: Parallax, no. 3 © Máté Balázs
Máté Balázs: Parallax, no. 4 © Máté Balázs
Máté Balázs: Parallax, no. 12 © Máté Balázs

Ismerd meg a Capa Központ többi Futures-tehetséget is!

2018. december 12-én Capa Központ Bédekker című programsorozatának részeként Máté Balázs Magyarországtól Iránig tartó utazásáról mesélt.

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük