A Robert Capa Aranyérmet a Tengerentúli Amerikai Hírügynökség alapította a magyar származású háborús fotográfus, Robert Capa tiszteletére. A díjat 1955 óta minden évben átadják „a legjobb publikált fotóriportnak, amely kivételes bátorságot és vállalkozó szellemet kíván”. Sorozatunkban bemutatjuk a díj eddigi neves nyerteseit.
Howard Sochurek 1924-ben született a Wisconsin állambeli Milawukeeban. 1942-ben a Princeton Egyetemen diplomázott, majd ugyanez év december 1-jén besorozták. A második világháborúban katonai műveleteket, 1945 után pedig Japán háború utáni megszállását fotózta. Miután hazatért, először a Milwaukee Journalnál talált munkát, majd 1950-től fotográfusként kezdett el dolgozni a Life magazinnak, de jó néhány alkalommal a szöveget is ő írta a képeihez.
A koreai háborúban az ellenség vonalai mögé kerülve tudósított, az indokínai háborúban pedig az egyik első újságíró volt, aki az ostromlott francia csapatokhoz csatlakozott. A tűzszüneti megállapodás aláírása okán Indokínában maradt, azt állította, hogy a semleges államok bizottságának lengyel képviselője. A kommunista hatalomátvételről készített képriportja 1954. október 25-én jelent meg a Life magazinban, ahol így írtak az eseményekről: „Indokína dzsungeleiből, ahol az elmúlt nyolc évben kétségbeesett harcokat folytattak, harmincezer kommunista katona jött elő és vonult végig Hanoi széles sugárútjain a múlt héten. Azért jöttek, hogy bebiztosítsák a legnagyobb kommunista győzelmet Ázsiában, azóta, hogy a Vörösök elfoglalták Kínát. Szigorú arccal és a modern környezettől megilletődve a katonák nem mutattak lelkesedést – kivéve, amikor külföldiekkel találkoztak. Ekkor, a tisztjük buzdítására, hirtelen életre keltek, lengették zöld trópusi sisakjukat és diadalittasan mosolyogtak. Ahogy a Viet Minh bevonult, a francia erők kivonultak és Hải Phòngba, a nyolcvan kilométerre lévő kikötővárosba mentek”.
A franciák a helyi lakosságnak ingyenes szállítási lehetőséget és francia területekre érvényes menedékjogot ajánlottak, amelyet körülbelül negyvenezren vettek igénybe, míg háromszázezren úgy döntöttek, nem hagyják el a lakóhelyüket. A magazin beszámolója szerint a francia csapatok utolsó Hanoiban töltött napjai nosztalgikus ünnepségekkel teltek, gyászos zene közepette vonták le a trikolort, amely hatvannyolc éven keresztül lobogott a város felett – két nappal később már a piros-arany zászló volt a helyén. Ezért a tudósításért Sochurek 1955-ben megkapta az ugyanebben az évben alapított – tehát az első – Robert Capa Aranyérmet.
Miután a Life 1958-ban megnyitotta a moszkvai irodáját, Sochurek számos utazást tett a Szovjetunióban, miközben különböző társadalmi és természeti aspektusokról tudósított: balettről a Bolsojban, a Volga folyóról, az ország elmaradott területeiről, szovjet tudósokról, iskolásfiúkról. 1959-ben megörökítette Nixon szovjetunióbeli látogatását, és azt is, amikor Christian Dior divatmodellek lepték el a moszkvai GUM áruházat. Saját állítása szerint is az egyik legjelentősebb útja az egy hónapos mongóliai tartózkodása volt, ahol első kézből láthatta az orosz és a kínai kommunisták közti konfliktust a belső-ázsiai ütközőállamban. A keleti vallásokról – buddhizmus, konfucianizmus, taoizmus – készített riportjai nem csak a Life magazinban, hanem könyv formájában, A világ nagy vallásai című kötetben is megjelentek. Sochurek volt az első fotóriporter, aki megkapta a Nieman-ösztöndíjat, így az 1959/60-as egyetemi évben Cambridge-be ment, ahol az orosz kutatási központban tanult. Hazájában is rengeteg riportot készített, fotózta többek között a Pulitzer-díjas költőt, Robert Frostot, Nixont az 1968-as kampánya során, a polgárjogi mozgalom eseményeit és Martin Luther Kinget.
1970-ben otthagyta a Life-ot, a magazinról így emlékezett meg: „mint öreg »Life-os«, szomorú volt látni, hogy elmúlik. A Life-nak azért lett vége, mert az eredeti erősségét, a hét híreinek képekben való bemutatását átvette a televízió”. A sikeres fotóriporteri karrier után Sochurek experimentális fotográfusi munkába kezdett és a digitális képalkotás egyik úttörője lett. Ő volt az egyik első fotográfus, aki számítógépet – amelyet NASA-tól kapott kölcsön – használt képek manipulálásához és kiszínezéséhez, miközben azon dolgozott, hogy növelje a röntgensugár és a CT-szkenek hatékonyságát. Képeit több orvosi kézikönyvben is közzétették, sőt 1988-ban Medicine’s New Visions címmel ő is publikált egy könyvet. Miután nyugdíjba ment, Floridában telepedett le, 1994-ben, hatvankilenc évesen hunyt el.
A sorozatban bemutatott további Robert Capa Aranyérmes fotográfusok:
John Sadovy: Az ’56-os forradalom képei (Robert Capa Aranyértem, 1956)
Peter és Klaus Dehmel: Alagút a berlini fal alatt (Robert Capa Aranyérem, 1962)
Larry Burrows: Dzsunglerharc Vietnámban (Robert Capa Aranyérem, 1963)
Források:
Ben Cosgrove: Haute Couture and the Cold War: Dior in Moscow, 1959
Ben Cosgrove: Robert Frost: An American Poet Revisits Old Haunts in England
Briscoe Center Acquires Howards Sochurek Photographic Archive
Lily Rothman, Liz Ronk: The Vietnam War and the Story Behind the Pictures of Hanoi’s Communist Takeover
Lily Rothman, Liz Ronk: When Back-to-School Season Became a Fight for Equality
Nieman Reports. Writing with Light. Special Issue on News Photography. Vol XXXIV., No. 2., Summer 1980